"Nem számít, milyen volt az életed eddig: a mai nap egy új kezdet.

Isten irgalma mindennap a rendelkezésünkre áll. Ne hátra nézz, hanem előre!" JM

Új kezdet

Minden nap egy új lehetőség

Látogatók

0652724
Ma
A héten
A hónapban
Összesen
116
1238
7438
652724

2024-02-22 11:51

Szavaink hatalmas erővel bírnak, megtölthetjük őket bíztatással és vidámsággal, ami önmagunk és a körülöttünk élők számára is áldást jelent majd, vagy elégedetlenséggel és bírálattal, ami másoknak és magunknak is csak kárt és fájdalmat okoz.”
„Semmi gonosz, ártalmas, haszontalan a ti szátokból ki ne származzék, hanem csak olyat mondjatok, amely jó és a javát szolgálja annak, aki hallja, hogy áldást és kegyelmet hozzon azokra, akik hallják. És meg ne szomorítsátok az Istennek ama Szent Szellemét.” (Ef 4,29 angol ford)
Jézus bennünk él,és ha beszédeink nyomán Jézus elszomorodik, érezni fogjuk ezt a szomorúságot, mivel lényünk része. Tapasztalatból tudom, hogy pusztán az, ahogyan beszélek, kihatással van a kedvemre, feldobhat, jobb kedvre deríthet, vagy lehangolhat. Kevesen ismerik a szavak erejét és azok hatását nem csak a körülöttük élőkre, hanem önmagukra nézve egyaránt.
Mindannyiunkkal megesik, hogy néha bántó, helytelen dolgokat mondunk, és hálával tartozunk Istennek a kegyelméért, amivel elfedezi a hibáinkat és megbocsátást nyerünk, de ez nem jelenti azt, hogy mindent megtehetünk, negatív hozzáállással mindig mindenben hibát találva és mások hiányosságait kihangsúlyozva, mert ez keserűvé és boldogtalanná tesz bennünket és jelentős kárt okoz a jövőnkre nézve is.
Tudjátok, hogy nem vagyok egy szűkszavú, visszafogott ember, és az ember minél többet beszél, annál valószínűbb, hogy bajba keveredik. Néha annyira irigylem a kedves, csendes embereket. Ugyan fogalmam sincs, hányadán állok velük, és ez legalább akkora problémát rejthet, de Istennek gyakran kell foglalkoznia velem avégett, hogy mit beszélek. És ugyan már sokat fejlődtem, de egy dolgot elmondhatok nektek, hogy soha nem szeretnék az elégedettségnek arra a pontjára eljutni, hogy úgy gondoljam nincs szükségem további változásra. Bármikor, amikor Isten rávilágít egy hibára vagy hiányosságra az életemben, akkor ezzel nem elítélni akar engem. És szeretnélek bátorítani, hogy amikor Isten rávilágít olyan dolgokra, amik helytelenek az életedben, vagy a viselkedésedben, vagy amikor megdorgál valamiért, akkor ne engedd, hogy ez kárhoztasson téged. A Szent Szellemtől származó meggyőzés egy teljesen más dolog, mint a Sátántól való kárhoztatás. Sokszor a cselekedeteink mögött a Szent Szellem meggyőző ereje áll, ami egy jó és örvendetes dolog, és a Biblia azt mondja, hogy Isten megdorgálja azokat, akiket szeret. Amikor Isten azt súgja nekünk, hogy valamit nem kellene megtennünk, vagy, hogy amit csinálunk az nem helyénvaló, akkor ezt valójában szeretetből teszi. Hála érte Istennek, hogy nem hagy egyedül titeket a bajban és rávesz arra, hogy változtassatok. A legrosszabb dolog lenne, amit Isten valaha tehetne, hogy egyedül hagy bennünket és nem késztetne változásra és meghagyna bennünket olyannak, amilyenek vagyunk. De az egy nagy hiba, hogy amikor a Szent Szellem megfed téged, akkor kárhoztatottá válsz, mert abban a pillanatban, ahogy kárhoztatás alá kerülsz, megakadályozod, hogy bármiben is változz, vagy Szellemileg növekedj. Úgyhogy bármit, amit ma mondok, azt nem azért teszem, hogy elítéljelek. Amikor Isten hasonló dolgok miatt foglalkozik velem, akkor én ezt úgy veszem, hogy “Nos, szükségem van erre.” És van néhány olyan terület az életünkben, amiről ismételten, újra és újra és újra hallanunk kell egészen addig, amíg Jézus vissza nem jön értünk. És az egyik ilyen dolog, az elménk, a másik a nagy szánk, a harmadik pedig a hozzáállásunk.
Elképesztő, hogy mennyire áldottak vagyunk, és mégis mennyi okot találunk a panaszkodásra. És a panaszkodás bűn. Ha tanulmányozod a Bibliát, akkor rá fogsz jönni, hogy az egyik dolog, ami miatt a zsidóknak 40 évbe telt megtenni egy 11 napos utat, az az állandó panaszkodásuk, zúgolódásuk és siránkozásuk volt.
A szavaknak hatalmas ereje van! Élet és halál van a nyelv hatalmában. Emberek közül senki sem szelídítheti meg azt. A Biblia azt mondja fékezhetetlenül gonosz. Lángba borítja egész életünket—- vagyis, a beszéded tönkreteheti kapcsolataidat. Kirúghatnak egy jó állásból a beszéded miatt. Lehangolhatod vagy feldobhatod magad vele. Az életem, mint egy üres pohár… az én poharam és azt tölthetek bele, amit csak akarok--- azt teszek bele, amit csak szeretnék. Ha akarom, teletölthetem sárral. Így van ez a szavainkkal is, melyek hatalmas erővel bírnak, és megtölthetjük őket bíztatással és vidámsággal, ami önmagunk és a körülöttünk élők számára is áldást jelent majd, vagy elégedetlenséggel és bírálattal, ami másoknak és magunknak is csak kárt és fájdalmat okoz. Isten irántunk mutatott jósága és kegyelme miatt soha nem lenne szabad panaszkodnunk és zúgolódnunk.
Tényleg elkötelezted magad Isten felé? Beálltál a templomba járók sorába, vagy rábíztad magad Istenre? Nem mindegy. Mert ha tényleg komolyan veszed az Istennel való kapcsolatodat, akkor tanulni és fejlődni akarsz és meg akarsz majd tenni mindent, amit csak kér tőled, mert tudod, hogy az Úr csak olyan dolgot kíván tőlünk, ami jobbá teszi majd az életünket.
Egy nagyon ellenséges környezetben kellett felnőnöm. Apám nagyon goromba és kegyetlen alkoholista ember volt, és állandóan ellenségesen viselkedett mindenkivel. Ő senkit nem kedvelt, senkiben nem bízott, úgyhogy az otthonunk maga volt a megtestesült negativítás. És ha te egy ilyen környezetben nősz fel, figyelj, még mindig elámulok azon, hogy az első pár év mekkora kihatással van az egész életünkre. Amilyen neveltetést kaptunk--- nem azt mondom, hogy ezen nem lehet felülemelkedni, mert Krisztusban újjá lettünk, de néha rengeteg időt kell azzal töltened, hogy leszoktasd magad arról, amit életed első néhány évében megtanultál. Úgyhogy, mi nagyon sebezhetőek vagyunk ezekben az években, mint a puha agyag, ami megformálásra vár. Sokszor a szülők saját gyengeségeik és hiányosságaik miatt viselkednek helytelenül a gyermekükkel, akik, amikor felnőtté válnak, éveket töltenek majd azzal, hogy megpróbálják helyrehozni és túltenni magukat ezeken, és biztos vagyok abban, hogy sokan ugyanígy látjátok, ahogy én. Először is, nem is voltam tudatában annak, hogy negatív személyiség vagyok. Nem is tudtam, hogy így viselkedem. Tudjátok, amikor mindig csak egyféleképpen kezelsz dolgokat, mert más módot nem ismersz, akkor fel sem tűnik, hogy milyen vagy valójában.
Férjem, David, átlagon felül pozitív személyiség. Pár hét házasság után azt kérdezte tőlem, “Mi bajod van?” Azt mondtam neki, hogy “Ha nem számítasz semmi jóra, akkor nem is leszel csalódott, ha tényleg nem történik semmi jó.” Szóval a pesszimizmus legrosszabb példája voltam, és csak azért akarom ezt megosztani veletek, mert ha te is hasonló vagy hozzám, kérlek, ne csak azt mondogasd, hogy „Ez van, ilyen vagyok”, mert Krisztusban új teremtéssé lettünk és tényleg megváltoztunk, és Krisztushoz hasonlókká lehetünk, amiben segítségünkre lesz az Isten. Tehát Isten tényleg elkezdett rávenni arra, hogy ne legyek ennyire negatív, és komolyan együtt munkálkodtam a Szent Szellemmel és úgy éreztem, hogy igen jól haladok, már nem úgy beszéltem, mint egykor.

mary mother of jesus cropped7Karácsony ünnepének középpontjában egy személy áll. Nem dolgok, nem egy történelmi esemény, nem is szokások, vagy egy közösség, hanem Jézus, az Isten Fia. Őt ünnepeljük. Azt az eseményt, hogy kb. 2000 éve belépett a mi emberi világunkba, testet öltött, emberként megszületett.
Akkor, ott, a júdeai Betlehemben, nagyon kevesen voltak tisztában ennek az eseménynek a jelentőségével, de akik tisztában voltak vele, már akkor is ünnepeltek! Istennek angyalai énekeltek, egyszerűen úgy érezték, hogy meg kell jelenniük ebben a földi világban. Ünnepeltek a keleti bölcsek, akiknek Isten kijelentette, hogy valami nagy esemény készül, és a pásztorok is, akik Betlehem mezején kijelentést kaptak arról, hogy mi is történt valójában. Ám a többiek még nem sejtettek semmit.
Amikor 33 évvel később odaáldozta az életét értünk, elszenvedte bűneink büntetését, megnyíltak a szemek, és azóta is egyre több ember ismerte fel személyének nagyságát. A történelem kezdete óta nem élt a Földön jelentősebb személy Jézusnál, mert Ő tényleg Isten Fia volt. Ma már az egész világon ünnepeljük Őt, és életének legfontosabb eseményeit.
Nemrégiben ünnepeltük egy fiunk, Joel születésnapját. Azon a napon minden őróla szólt. Reggel, amikor felkelt, már megölelgettük, és már várt rá az asztalon egy speciális sütemény, amit Orsi csak neki készített, hogy jól induljon a napja. Az egész nap róla szólt. Amikor beesteledett, körbe ültük az asztalt és olvastunk a Bibliából egy zsoltárt, énekeltünk neki, ünnepi vacsorát fogyasztottunk a tiszteletére – természetesen a kedvenc ételét. Aztán tortát kapott gyertyákkal, és előkerültek az ajándékok is. Azért csináltuk mindezt, mert szeretjük őt, értékesnek tartjuk, nagyon örülünk, hogy megszületett a családunkba, és szerettük volna mindezt kifejezni. Minden cselekedet üzenete az volt: szeretünk téged, örülünk neked, hálásak vagyunk érted és fontos vagy nekünk!
Karácsonykor ugyanezt kívánjuk tenni. Nem a külsőségek a lényegesek: a dekoráció, a díszítés, a szép öltözék, az ünnepi ételek, hanem egy személy a lényeg, mert minden Róla szól! És azt szeretnénk kifejezni, hogy szeretjük Őt, hálásak vagyunk Érte, tudjuk, kicsoda Ő és Őt akarjuk ünnepelni!
Szeretném felidézni, mit mondott Ő maga, miért jött erre a világra? „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy megmeneküljön a világ általa.” (Jn 3,16-17) Talán ezek a legcsodálatosabb mondatok, amik leginkább kifejezik azt, mi Isten szándéka az Ő Földre születésével, az emberrel.
Egyre több ember van, aki nem szereti ezt a világot, mert csalódott benne, megkeseredett, kiábrándult, haragszik rá és elkülönült tőle. Ez egy mély életérzés. Mitől alakul ki ez? Alapvetően a rossz dolgok, bűnök miatt. Amikor világról beszélünk, nem a természetre gondolunk, mert az csodálatos, hanem az emberről. Látják az önzést, az erőszakot, az irigységet, az igazságtalanságot, és mindenfelől, amerre néznek, ezek a bűnök köszönnek vissza.
Aztán mi, emberek, nem szeretjük a bűnösöket. Akiket mi annak tartunk. Ha látunk valakit, aki olyat csinál, ami a mi értékrendünk szerint nem megfelelő, főleg, ha ezzel nekünk okoz sérelmet, akkor nem szeretjük őket. Vannak, akik saját magukat sem szeretik, mert önmagukban is szembesülnek a bűnökkel. Volt már olyan, hogy haragudtál magadra?
Az a különös, hogy ezt az életérzést nagyon könnyen kivetítjük Istenre. Ha nem szeretjük ezt a bűnös világot, a bűnös embereket, és még magunkat se, ha bűnösök vagyunk, akkor biztos Isten is így gondolkodik. „Biztos, hogy Isten nem szereti ezt a világot, haragszik rá. Alig várja, hogy igazságosan és keményen megbüntethesse.” Meghökkentő, amit Isten mond: „Mert úgy szerette Isten a világot…” Karácsony első üzenete, hogy szereti Isten a világot! Nem ábrándult ki belőle, nem keseredett meg miatta, nem fordult el miatta, nem haragszik rá és nem gyűlölte meg, hanem szereti! „…nem azért jöttem, hogy elítéljem a világot, hanem hogy megmentsem.” (Jn 12,47)

Szeretném, ha picit másképp látnád a világot, a bűnösöket és önmagadat, amikor a bűneiddel szembesülsz. Jézus leült azokkal enni, beszélgetni, akiktől az „igazak” elfordultak. Akik magukat jónak tartották, nem vállaltak közösséget olyan söpredékkel, mint akikkel Jézus leült. Az akkori vallási elit azért nem szerette Jézust, mert Ő szerette a bűnösöket.

Amikor valaki jó útra tér, keresztény lesz, akkor könnyen beleesik abba a hibába, amibe a farizeusok is beleestek, hogy ítélkezik a bűnösök felett. Elkülönül a bűnösöktől és kialakul benne egy felsőbbrendűségi érzés. Jézus pedig azért jött ebbe a világba, hogy megkeresse az elveszetteket. Nem különül el tőlünk akkor sem, ha bűnösek vagyunk, ha elbuktunk, hanem szeret. Ő képes arra, hogy elkülönítse a bűnt a bűnöstől. Ő tudja, hogy a bűn rossz, de az ember, aki bűnben él, értékes! Mi erre sokszor nem vagyunk képesek…
Istennek nem tetszik a bűn, a rossz dolgok, amiket csinálunk, nem is ért egyet azokkal, sőt, nem is tekint el azoktól, hanem világosan kijelenti, hogy egy napon számot kell adni a tetteinkről, és igazságszolgáltatás történik. Aki a bűnben marad, egyszer találkozni fog Isten igazságos ítéletével. Mégis tudja az Úr, hogy aki elfogadja a kegyelmet, a bűnbocsánatot, Istenhez tér, az megváltozik.
Te hogyan tekintesz a bűnös világra? Kérlek, ne fordulj el tőle, ne keseredj meg iránta, ne gyűlöld meg, hanem szeresd – a bűnei ellenére! Tudod, a bűnös világnak, a bűnös embernek nincs más esélye, mint ha valaki szereti! És amikor bűnös magaddal állsz szembe, ne keseredj el, mert Isten szeret téged!

A bűnösnek azonba nem elég, ha szeretik, szabadulásra is szüksége van! Képzeld el, hogy a barátod beleesik egy óriási pöcegödörbe. Undorító egy helyzet… Odamész, nézed… hol elmerül, hol felbukkan… meglehetősen kilátástalan helyzetben van. De te túllátsz a körülményeken és azt mondod: „Én így is szeretlek téged, mégha büdös is vagy, és nem nézel ki túl jól. Most is látom benned az értéket. Nem ítélkezem, hogy beleestél…” A barátodnak bizonyára jól esnek ezek a szavak, de leginkább arra lenne szüksége, hogy megszabadítsd!
Jézus a szeretete által jött a világra, ami leginkább abban mutatkozott meg, hogy szabadulást hozott. Amerre járt, meggyógyította a betegeket, megbocsátotta a bűnöket, a gyászolókat felemelte, a szomorúakat megvigasztalta, tanította Isten országának evangéliumát. Amikor éhesek voltak az emberek, megsokasította az ennivalót- Amikor vihar veszélyeztette az életüket, akkor Ő lecsendesítette azt. Egész életében azt demonstrálta, hogy Ő szabadítónak jött. Nem csak szereti a bűnöst, hanem meg is szabadítja.
Nem csak bajban vagyunk, hanem kilátástalan helyzetben. Nem a klímaváltozás, nem a járvány, nem a nemzetiségi különbségek a legnagyobb problémák, hanem az, hogy az ember elszakadt az ő Teremtőjétől. Elfordult Tőle és ott hordozza a szívében a Teremtő elleni lázadást. Függetleníti magát – és ez az oka, hogy rossz dolgokat csinál. A világ azért lett rossz, mert elfordult a Teremtőjétől. Amelyik ember hátat fordít Istennek, egy lefelé húzó spirálba kerül. Kiszolgáltatottá válik a bűnnek, a rossznak, a romlásnak és kiszolgáltatottá válik egy ellenséges fejedelemségnek, a Sátánnak, aki el akarja pusztítani.
Ha bűnben élünk, az elválaszt Istentől, szenvedést okoz, lerombolja az életünket, fogvatart, olyan függőségek hatalmába kerülünk, amik felőrölnek. A rossz, a gonosz ítéletet von maga után. Isten Fia azért jött a világba, hogy megszabadítson minket a bűneinkből, a reménytelenségből, fájdalomból, de legfőképpen a Sátán hatalmából. Hogy Istennel újra közösségbe kerüljünk, hogy megváltozhasson az életünk minősége már itt a Földön, és a földi élet után találkozhassunk Vele, és igazi, valódi örömben élhessünk örökkön-örökké.
„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Mert nem azért küldte Isten a Fiát a világra, hogy elítélje, hanem hogy megmeneküljön a világ Általa.” (Jn 3,16-17) Isten szeret téged, bármiben is vagy! Ki akar szabadítani és örök életet adni. Szeretné, hogy Vele élj, élvezd az életet, mert tudod, hogy van értelme. Olyan jövőt akar adni, amitől nem félsz, hanem vársz. De a szabadulás megtapasztalása, a szabadulás átélése a te hiteden múlik!
Mindent eldönt, hogy Jézus krisztus, akiről a karácsony szól, mit jelent a számodra? Mit gondolsz Róla? Ki Ő neked? Jézus azt mondta, hogy aki hisz Őbenne, az nem fog elveszni, hanem örök élete lesz! Isten keres téged, vágyik a veled való kapcsolatra. Menj közel Hozzá ezen az ünnepen!

Fóris Tamás

 

 

 

 

depositphotos 30732203 stock photo sunlight and blue skyA Biblia szerint életünk olyan, mint a reggeli köd, gyorsan és váratlanul szertefoszlik, véget ér. Ennek ellenére úgy élünk, mintha örökké tartana, időnk végtelen lenne. Hittel és reménnyel indulunk új utakra, így vágunk bele új feladatokba. Máshogyan nem lehet élni.
Ugyanakkor a halálozási arány ma is 100%. Aki megszületik, az meg is hal. Ezért érdemes készülni a halálra és a halál utáni életre. Legtöbb ember a nyaralására több előkészületet tesz, mint a halálára és az az utáni életre. Miért van ez így? Mert talán nem tudják, hogyan kell készülni. Lesz egyáltalán ott valami? Van értelme foglalkozni vele? Sokan azt gondolják, hogy a halál után nincs más, mint a végtelen, kongó, fekete lyuk.
Mi alapján tájékozódunk? Ha valaki elkezd gondolkozni ezen, nincs könnyű dolga. A sok vallás mind mást mond… Aztán jön a mindenható Youtube – ahány ember, annyiféle vélemény… Hogyan lehet eldönteni, hogy kinek van igaza?
Vannak emberek, akik átéltek valamit a jövendő világból, amikor megízlelték a halált, de visszatértek. A halálközeli élmények valósak? Vagy csak illúzió? Mit mond erről a tudomány? A Biblia ír erről valamit?
A legtöbb ember szeretne hosszú ideig élni, ha lehet, örökké. Nem akarjuk itt hagyni a családunkat, az egzisztenciánkat… Bennünk van a vágy az örök élet iránt. Miért? Mert Isten így akarta. „Isten elvetette az emberi szívbe az örökkévalóságot.” – Préd 3,13. Ezért kutatják a tudósok – sok pénzt fordítva rá – az örök élet titkát. Ezért próbálják meghosszabbítani az emberi életet.
Isten azért ültette belénk ezt a vágyat, mert az örök élet létezik! Ezt a logikát követte Franz Baader: „A szomjúság a víz létezésének bizonyítéka.” Az a tény, hogy szomjasak vagyunk, mutat a vízre, ami ezt a szükségletet kielégíti. Ez lehet egy bizonyíték! Hogy bennünk van vágy az örök életre, az bizonyítja, hogy van örök élet! Ezért van bennünk a vágy, mert van! A Biblia alátámasztja ezt.
Mit mond a ráció, a tudomány? Találtam egy könyvet, egy amerikai orvos kutatásait: R. A. Moody: Élet az élet után. Ő volt az első, aki összegyűjtötte a halálközeli élményeket. Lebilincselő történetek! Az első tudományos kutatást 2017-ben végezték Belgiumban, a Liѐge egyetemen, a Tudatosság és Neurológia Központ Kómatudományi Részlegén. 154 páciensnél követték nyomon orvosok, hogy amikor leáll a tüdő és a szív, beáll a halál, mi zajlik le az emberekben? Miután visszatértek a halál állapotából, elmondták átéléseiket.
A tudományos kísérlet eredményét a Frontiers of human Neuroscience c. lapban közölték:
1. Az emberek 80%-a békét érzett. Nem a nagy semmit tapasztalták, hanem valami jót, ami békét adott.
2. 70% a klasszikus alagút-élményt mondták el, aminek végén fényt láttak.
3. Több, mint fele a fény után találkozott „valakikkel”, akik emberformájúak voltak, mégis mások... (szellemek, angyalok, fénylények, emberek)20200108dr eben alexander2
4. Több, mint egyharmadának volt testen kívüli élménye. Ez nagyon érdekes, mert a Biblia sokezer év óta tanítja, hogy elválik a test a lélektől. Sokan úgy élték meg a halált, hogy a testet levetették, mint az úrhajós a szkafandert, amikor már nem volt rá szüksége.
Legelőször azt érezték, hogy a testüktől elválik a lelkük, szellemük, és mégis ott van az érzékelés, a tudatosság annak ellenére, hogy az agy elektromos aktivitása zéró. Azután következett a fényes alagút, ahogy a testi világból átmentek a szellemi világba a Menny felé. Ezután történt az angyalokkal és szellemekkel való találkozás. Majdnem mindenki arról számolt be, hogy ott nagyon jó volt. Senki sem akart visszajönni.
Mit mond erről a Biblia? Jézus mondja ezt a történetet: „Egyszer aztán meghalt a koldus, és az angyalok oda vitték, ahol most Ábrahám él. (A Mennyben) A gazdag is meghalt, és eltemették, de az ő lelke a halottak országába került. Egyszer, amikor gyötrelmei között felnézett, meglátta a távolban Ábrahámot, mellette pedig Lázárt. Ekkor felkiáltott: »Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy a vízbe mártott ujjával lehűtse a nyelvemet, mert borzasztóan éget ez a tűz.” Lk 16,22
A Biblia több helyen is tanítja, hogy a test itt marad, de a lelkünk továbbmegy. Ezért kell készülnünk a halál utáni életre, mert a testi halál után nem lesz vége! Két lehetőség van. Vagy a Mennyországba megyünk, vagy a Pokolba. Az egyik helyen jó, a másikon rossz. Ezt erősítik meg a halálközeli élmények is.
A tudomány egy újabb kutatása reprezentatív minta, 2060 embert vizsgáltak meg, akik visszatértek a halálból. (Általában 1000-1500 már megbízható eredményt ad.) A sauthamptoni egyetemen Nagy-Brittaniában különböző országokból, mintegy 15 kórházból érkező pácienst vizsgáltak, akiknek volt halálközeli élményük. A kutatás lényegretörő eredménye ez volt:
1. A 2060 vizsgált esetből 40%-nak volt halálközeli élménye. A vizsgálat közben egy 57 éves férfi meghalt, így tudományos igénnyel rögzítették a szív és agyi funkció leállását. Mégis az újjáélesztést követően mindent el tudott mondani, ami körülötte történt. Ez forradalmi áttörés volt a tudomány történetében. Világossá lett, hogy kell lennie valaminek, ami a test nélkül is él, létezik, érzékel. Dr. Sarm Parnia, a new yorki egyetem Újraélesztési Kutatás igazgatója azt mondta: „Ez azért rendkívül fontos, mert eddig úgy gondoltuk, hogy ezek az emlékek hallucinációk, amik a szív leállása előtt, vagy közvetlen az újraélesztés után keletkeztek, de semmiképpen sem valós emlékek arról az időről, amikor a szív nem dobogott.” Ez egy paradigma-váltás volt a tudományos gondolkodásban. Ezek az élmények valósak.
John Burke egy könyvet írt kutatásairól: Imagine Heaven (Képzeld el a Mennyet) Ő nagyon figyel arra, hogy a vizsgált személyek ne csak a nyugati világból érkezzenek, ne csak a zsidó-keresztény kultúrkörből, hanem legyenek mohamedánok, buddhisták, ateisták a világ több országából. Voltak gazdagok és szegények, tanultak és írástudatlanok. Olyan embereket választott, akik hitelesek, akiknek nem volt érdekük a szenzációhajhászás. Olyanokat, akiknek inkább hátrányuk származott ebből, a karrierüket kockáztatták. Úgy gondolta, hogy csak így kap teljes képet.

20200108dr eben alexander12A beszámolók alapján a Menny semmihez sem fogható itt a Földön. Sok ember azt gondolja, unalmas hely, de ez nem így van! Lehettél a havas Himaláján, a pálmafás Seychelle szigeteken – semmit sem láttál! A Menny semmihez sem hasonlítható! A Biblia szerint olyan gyönyörű, amilyt soha nem tapasztaltunk! „Amit szem nem látott, fül soha nem hallott, ember szíve meg sem sejtett, olyan dolgokat készített Isten azoknak, akik szeretik őt.” 1Kor 2,9 Az egy másik dimenzió, egy teljesen más kategória! Sosem láttunk olyan szépet!
Nézzünk néhány személyes beszámolót: „Hirtelen egy sötét alagútban voltam és haladtam egyre feljebb. Majd a sötét alagút fényes világossággá változott. Először azt hittem, a Nap volt az, de nem az volt. Valaki beszélt hozzám a fényből. A hangja a fényből szólt. És tudod, hogy éreztem magam közben? Azt éreztem, hogy valaki nagyon szeret engem! Annyira szeret engem, hogy azt én még sohasem éreztem. Senki sem szeretett még annyira. Arra vágyom, hogy én és a két gyermekem visszatérhessünk ahhoz a világossághoz, és érezhessük azt a szeretetet örökké.” Hazeline, Szingapúr
Az isteni szeretet olyan csodálatos, annyira intenzív, egyszerűen nem tudod megtapasztalni sem a szerelemben, sem a szexben, nem kaphatod úgy a szüleidtől, barátaidtól sem. Ilyen szeretet csak a Mennyben van!
Voltak olyan páciensek, akik erősen megingatták az orvosokat addigi tudományos hozzáállásukban. Ők a vakok voltak. Vickinek olyan súlyosan megsérültek a látóidegei születéskor, hogy nem látott soha semmit. Vakon született.
- Vicki, mit látsz? Feketeséget? - kérdezték tőle.
- Nem tudom, mi az, hogy fekete. Nem láttam színeket. Én a semmit látom…
Neki az ismerkedés tapintásból, szagokból, hangokból állt. Elment egy klubba énekelni és hazafelé autóbalesete volt. És akkor látott először életében. Látott egy összetört autót és benne egy nőt véresen. Sokkolta a felismerés, hogy az a nő ő maga, a teste. Utána nagy sebességgel kezdett távolodni a Földtől az alagútban. „Miután kijutottam a csőből, füvön találtam magamat. Virágokat, fákat és embereket láttam magam körül. Mindent átjárt a fény, amit nem csak látni ehetett, hanem érezni is. És a fényből szeretet sugárzott. Szeretet sugárzott minden emberből, még a fákból, virágokból is. Majd észrevettem, hogy mellettem áll egy fénylény. Az ő világossága minden más ember világosságát felülmúlta. Megölelt engem, éreztem a haját, szakállát. Ölelés közben szinte körbezárt engem az óriási szeretete… Majd láttam a szemeit… Azok teljesen átjártak engem, mintha bárhova nézne, mindent tudna. Mintha nem is tudnék hazudni neki, mert mindent látott és tudott.”
Dr. Pim van Lommel holland kardiológus ezt mondta: „Vicki és más vakok halálközeli élményei arra kényszerítik a tudósokat, hogy újragondolják a tudat és az agy kapcsolatát. A vak Vicki beszámolói nem lehettek érzéki benyomások, sem a képzelet szüleményei.”
A vakoknak nincs képzeletük, mert vizuálisan nem tudnak összehasonlítást tenni. Egyetlen logikus magyarázat van kerek és egész beszámolójukra, hogy igaz!

 

17213998 ca31e7bf4eca4a485c2dd0839ee245f6 wmEgy kételkedő kardiológus szavai: „Peter azt mondta nekem, hogy az első újraélesztésekor testen kívüli élménye volt. Szó szerint látta, ahogy próbáljuk újraéleszteni őt. Amikor megkértem, hogy mondja el pontosan, mit látott, akkor olyan pontosan és részletgazdagon írta le az újraélesztést, hogy ha azt felveszem, akkor taníthattam volna vele az orvostanhallgatókat. Peter még azt is látta, amikor túl nagy feszültséggel sokkoltuk a testét. Azt mondta: „Na, akkor a testem majd fél méterre felpattant az asztalról!”Dr. Michael Sabom
Akkor az orvos gondolt egyet. Teszteljük! Maga köré gyűjtött egy csoportot, akiket újraélesztettek, de nem volt halálközeli élményük. Kérte, hogy mondják el, hogyan lettek újraélesztve. Gondolta, nem nagy ügy, mindenki látott ilyet filmen, hallott már ilyen történetet. Hátha Peternek is csak hasonló forrása volt. Legnagyobb meglepetésére ez a 28 ember nem tudta elmondani. Össze-vissza mondtak filmekből vett emlékfoszlányokat.
Ez az orvos, aki csak a ráció, a tudomány keretei között gondolkodott, új alapokra helyezett mindent, amit addig tanult, miután ezekkel a páciensekkel találkozott.
Egy onkológus, aki gyakran végzett sugárkezelést, sokszor találkozott a halállal, de halálközeli élménnyel még soha. Egészen addig a napig, míg benyitott a kezelőbe, ahol éppen a szívinfarktusban szenvedő Maryt élesztették újra. Miután sikeresen visszahozták az életbe, dr. Long váltott vele néhány szót. Mary elmondta, hogy kivált a lelke a testéből. Látta, ahogy ott fekszik az asztalon, majd kirepült az ablakon, mint egy madár. Elhagyta a kórház épületét és haladt a Menny felé.
Az orvos azt gondolta, hogy megint itt egy babonás, vallásos, szenzációhajhász nő. De akkor Mary mondott valamit, ami nagyon felkeltette az orvos érdeklődését. „Azt láttam, doktor úr, hogy a kórház harmadik emeletén az egyik ablakban van egy férficipő. Egy balos cipő. Kék. És a cipőfűző alá van hajtogatva a sarka alá.”
Az orvos azonnal ott hagyott csapot-papot, Maryt, egyből rohant föl a harmadik emeletre, tépte fel az ajtókat. „Hol a cipő? Hol a cipő? Van-e cipő? Hogyha van, akkor ez forradalmi, átírja az orvostudományt! De azt is, hogy én hogy gondolkodom életről, halálról, Istenről!” És egyszer benyitott abba a terembe, ahol ott volt a cipő. Kék volt. Férficipő. Balos. És a cipőfűző is be volt hajtva a sarka alá. Dr. Jeffery Long le volt nyűgözve. Az élete komoly fordulóponthoz érkezett. „Egy egyenes vonalú EEG-vel, ami zéró észlelt aktivitást jelent, teljességgel kizárható, hogy az agyban lévő elektromos aktivitás lenne felelős a halálközeli beszámolók konkrét és rendezett történeteiért. Ezek a beszámolók megváltoztatják mindazt, amit eddig gondoltam életről, halálról, Istenről és a világról, amiben élünk.
Amiért ezeket elmondom, leírom, az az, hogy mindannyiunk gondolkodása megváltozzon életről, halálról és Istenről. Számtalan bizonyítéka van annak, hogy nem a nagy fekete semmi vár ránk, hogy számít, ahogy élünk, számít a hit és a szeretet, mert ott folytatódni fog az élet!
Van élet a halál után! Vegyük komolyan, mert már a tudomány is komolyan veszi! Nem mindegy, hogy hogyan élünk! Készülni kell a halálra. Nem mindegy, hogy ott majd jó lesz-e, vagy rossz!
Nézzük meg, hogy a Biblia hogyan ír erről? A vak Vicky beszámolója alapján…
Vicky: „mellettem áll egy fénylény. Az ő világossága minden más ember világosságát felülmúlta.”
Jézus: „Én vagyok a világ világossága…” „Éjszaka nem lesz ott, ezért nem lesz szükségük sem lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr Isten világossága fogja beragyogni őket.” Jel 22,5
Egy érdekes történet a Bibliából: „Körülbelül nyolc nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni. Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája ragyogó fehér lett. Ezután két férfi jelent meg, akik Jézushoz hasonlóan ragyogó dicsőségben látszottak. Mózes és Illés volt ez a két férfi, akik Jézussal a szolgálatának befejezéséről beszélgettek vele, amelyet majd Jeruzsálemben teljesít be. Péter és a többiek közben elaludtak. Mikor fölébredtek, látták Jézust a dicsőség ragyogásában, és a két férfit mellette. Amikor a két férfi már indulni készült, Péter így szólt Jézushoz: „Mester, olyan jó itt! Készítsünk három lombsátrat: neked, Mózesnek és Illésnek!” Lk 9,28-33
Jézus ragyogott és jó volt a közelében lenni. Akiknek halálközeli élményük alatt találkoztak ezzel a fényességgel, amiből szeretet sugárzott, egy sem akart visszajönni.
Pál apostol is hasonlót tapasztalt. „El is indult Jeruzsálemből, és amikor már közel járt Damaszkuszhoz, hirtelen mennyei fény ragyogta körül, ő pedig a földre esett. Azután egy hangot hallott: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Saul megkérdezte: „Ki vagy te, Uram?”Ő így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit üldözöl.” ApCsel 9,3-5
Hazeline Szingapúrból hangot hallott a fényből.Saul is, 2000 évvel ezelőtt. Ugyanazok a megtapasztalások.
Vicky: „Majd láttam a szemeit… Azok teljesen átjártak engem, mintha bárhova nézne, mindent tudna.”
Hogyan imádkoztak a tanítványok? „Urunk! Te mindenki szívét ismered.” ApCsel 1,24
Jézus lát minket! Most is lát! Látja a kételyeket, a félelmeket, az aggodalmakat, az örömödet, az értékeket. Mindent lát, ismeri a szívünket! „Örökkévaló, megvizsgáltál és jól ismersz. Tudod, mikor leülök, vagy felkelek, ismered még gondolataimat is. Mielőtt bármit tennék, már tudod. Szemmel tartod, merre járok, látod, mikor lefekszem, minden utamat ismered! Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Örökkévaló.” Zsoltár 139,1-4
És Jézus tényleg a szeretet? Igen!!! „Aki nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten maga a szeretet.” 1Jn 4,8 Isten maga a szeretet! Ez az identitása. Isten annyira szeretett minket, hogy elküldte a Fiát, aki maga is emberré lett, felvette ezt a romlandó testet és meghalt értünk. Ennyire szeret minket! „Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy Fia közreműködésével megmeneküljenek.” Jn 3,17
Jézus szeret és vár a Mennyben! Készüljünk a nagy találkozásra! Keressük, szeressük Őt, mert van örök élet, és hogy hol fogjuk eltölteni, a Vele való kapcsolatunk határozza meg.

Záhonyi Viktor

DVETT20070502100Nem tudom, szeretitek-e a békákat? Különösek… az a sajátosságuk, hogy vízben születnek, vízben nőnek fel, fejlődnek és az életük kezdeti szakaszában teljesen a vízi életre vannak berendezkedve – farkuk van, amivel úszni tudnak, kopoltyúval lélegeznek… Azonban később érdekes változás áll be náluk, eltűnik a farkuk és kinőnek a lábaik; kopoltyú helyett is kifejlődik egy tüdő és életük legnagyobb részét a szárazföldön töltik. Azonban mivel vízben születtek, és ott nőttek fel, sohasem tudják maguk mögött hagyni a vízi életet. Mivel nagyon vékony bőrük van és azon keresztül is lélegeznek, egész életükben folyamatosan nedvesnek kell lenniük, mert különben elpusztulnak.

Az állatok többsége egy közegben érzi jól magát. Ha vízben született, ott is él, ott van otthon és ha a szárazföldre kerül – többnyire kényszer hatására - , akkor rövidesen elpusztul. Vannak olyan állatok, amelyek szárazföldön élnek, az a természetes közegük és nem tudnak létezni a vízben, vagy csak rövid ideig.

A teremtett világ lenyűgöző! Tele van csodával, ami mind tanít bennünket. Mivel Isten az alkotója, minden céllal lett megteremtve. Érdemes odafigyelni mindezekre, mert a természeten keresztül is kijelenti Isten a szellemi törvényszerűségeit. A teremtett világ Isten illusztrációja.

A kétéltű állatok bizonyos típusú keresztényekre emlékeztetnek, akik bűnben születtek, istentelenül éltek, életük kezdeti szakaszán az Isten nélküli életre voltak berendezkedve, de azután különös változások kezdtek történni velük. Hallottak Istenről, szívükben vonzódás támadt Felé. Hallottak Jézus Krisztusról, a megváltásról és vágytak megismerni. Amikor hitre jutottak, elfogadták Őt, mint személyes Megváltójukat és ők is keresztényekké lettek. Azonban úgy tűnik, hogy nem tudják maguk mögött hagyni a régi, istentelen életük bűnös dolgait és egy furcsa kettősség áll be az életükben.

Mindig azt gondoltam, hogy ha valaki megismeri Jézust, az élet Urát, a tökéletes Istent, és megérti, hogy mit tett érte Jézus, akkor az élete örökre megváltozik. Azzal kellett szembesülnöm, hogy ez nem mindig van így. Van egy számomra nagyon fájdalmas jelenség, amit újra és újra látok, hogy Krisztushoz tartozó emberek istentelen dolgokban élnek. Azokat a dolgokat gyakorolják, amikben akkor éltek, amikor még nem ismerték az Urat. Ez mindig elszomorít. Keresztények, de paráznák. Keresztények, de tisztességtelenek. Keresztények, de lopnak. Keresztények, de hazudnak. Keresztények, de a beszédük mérgező. Keresztények, de közönségesek. Miért van ez így? Mit lehetne tenni, hogy ez ne így legyen?

Aki Krisztushoz tartozik, nem élhet istentelenül! „Mondom tehát, és tanúsítom az Úr nevében, hogy többé nem élhettek úgy, ahogyan a pogányok élnek hiábavaló gondolkodásuk szerint. Az ő elméjükre sötétség borult, és elidegenedtek az Istennek tetsző élettől, mert megmaradtak tévelygésükben, és megkeményedett a szívük… Ti azonban nem így tanultátok a Krisztust… Vessétek le a régi élet szerint való ó embert… öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett… helyet se adjatok az ördögnek. Aki lopni szokott, többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek. Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. És ne szomorítsátok meg az Isten Szentlelkét, aki által el vagytok pecsételve a megváltás napjára. Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket… éljetek úgy, mint a világosság gyermekei. A világosság gyümölcse ugyanis csupa jóság, igazság és egyenesség… ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata…teljetek meg Lélekkel.’ (Ef 4,17-5,20 MBT - érdemes az egész megjelölt részt végigolvasni.)

Attól még, hogy valaki megismeri Krisztust, nem biztos, hogy elhagyja azokat a dolgokat, ami a régi életét jellemzi. Pont, mint a kis békák. Megszülettek valahol, be voltak ott rendezkedve és amikor a változás bennük végbemegy, akkor sem tudják elfelejteni a régit. Jól érzik magukat a szárazföldön is és a vízben is, sőt, úgy érzik, hogy mindkettőre szükségük van ahhoz, hogy élni tudjanak.

Ha te az Úr Jézusé vagy, akkor többé nem élhetsz úgy, mint az Istent nem ismerő emberek! Ki van zárva, lehetetlen! Nem helyénvaló, ha úgy élsz, mintha meg sem ismerted volna Krisztust. Ezt Pál apostol erőteljesen hangsúlyozza. Az Isten nélkül élő emberek nem látnak tisztán, mert nem kalkulálnak Istennel és az Ő akaratával. Ezért az életük nem olyan, ami tetszene Istennek, tévelyegnek, megkeményedik a szívük és erkölcsi érzékeik eltompulnak. Nem érzik a különbséget a jó és a rossz között.

Mindannyian ugyanilyenek voltunk, mert ott éltünk, ott nevelkedtünk a világban. A gondolkodásunk, a megoldási módunk, az életszemléletünk ott formálódott. Ám amikor megismertük Krisztust, megújult egész gondolkodásunk! Láttuk, hogy Ő hogyan élt és gondolkodott, mi az, ami Benne megvalósult. Isten azt akarja, hogy hasonlítsunk Jézushoz. Nem külsőben, hanem a karakterünkben, a jellemünkben, az értékrendünkben, a problémamegoldó módszereinkben, a céljainkban, a motivációinkban váljunk olyanokká, mint Krisztus. Erre vagy elhívva!

Le kell vetni a régi dolgokat! Amikor reggel felébredünk, a pizsamánk nem automatikusan kerül le rólunk és a nappali ruhánk sem automatikusan kerül fel ránk. Le kell vetni az egyiket és fel kell venni a másikat. Ugyanígy le kell tenni a régi élet dolgait és felölteni az újat, amit Jézus Krisztustól kaptunk. Biztosan tudni kell, hogy kik nem vagyunk már! Tudnunk kell, mi Isten terve velünk. Valljuk meg, mondjuk ki minél többször, hogy kik vagyunk, milyen életet akarunk élni, míg mélyen beivódik a gondolkodásunkba.

Íme, hat dolog, amit ha felismerünk, elhagyjuk a régi életünket:

Az istentelenség tönkretesz. „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.” (Gal 6,7-8)

Az Isten szent! Azért, mert Isten szeret bennünket a bűneink ellenére, még nem szűnt meg szentnek lenni! A kegyelem nem írja felül az Isten szellemi és erkölcsi törvényeit, hanem képessé tesz rá, hogy aszerint éljünk. Ha gyönyörködni tudunk Isten tisztaságában, bennünk is felébred a vágy a tisztaságra. „Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem - mivel ő, a Szent hívott el titeket - magatok is szentek legyetek egész magatartásotokban, úgy, amint meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”(1Pt 1,14-16)

Jézus Krisztus világosság. Ő maga mondja: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)

Nagy áldozatot hoztak értünk! Nem aranyon, nem ezüstön lettünk megváltva. Jézusnak nem egy könnyed dolog volt, hogy kiszabadítson a bűn fogságából. Isten hatalmas áldozatot adott, a legdrágábbat adta oda, hogy ne kelljen úgy élned, ahogy régen éltél! Ha nem látjuk az árat, akkor nem fogjuk értékelni az ajándékot!

Erő van az újjászületésben. Krisztusban új teremtés lettél, szent, tiszta, igaz. „Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.” (Ef 4,24)

Az új ember, aki ott van bennünk, szent és igaz – valóságosan! Nem elég, hogy bennünk van, fel kell ölteni! Hatalmas erő szabadul fel, ha ezt megtesszük!

Isten elhívott minket. „Ti vagytok a világ világossága!” Mt 5,14) Arra vagyunk elhívva, hogy Istenre mutassunk! Ragyogjon a világosságunk, a tisztaságunk, a jóságunk, hogy az emberek ezáltal meglássák Krisztust! Ha minket látnak, elkezdjék tisztelni és dicsérni az Istent. Milyen nagyszerű elhívás!

Isten azt akarja, hogy ne legyünk kétéltű keresztények! Ő mindent megtett azért, hogy megízleljük a valódi szépséget, tisztaságot és értékeljük azt. Ha ez megtörténik, már vágy sem lesz bennünk a régi iránt, mert betölt az új élet szabadsága és ereje!

 

Fóris Tamás
Vekker Gyülekezet
Veszprém

Az Isten-kísértés bűne
4Móz. 14:11-12,19-23.
Mal. 3:14-18.

Istenkísértés az, amikor az ember kísérletezik Isten türelmével, ígéreteinek betartásával – és ezáltal Isten szavahihetőségét kérdőjelezi meg. Az a célja, hogy Istennel direkt módon igazoltassa szavainak betartását.

Az Isten-kísértés hatalmas bűn, a hit hiányát jelzi az ember részéről. Ha hit lenne szívében Isten szava, ígéreteinek betartása iránt, akkor semmiképpen nem akarná kísérlet alá vetni, nem kételkedne benne, nem is akarná bizonyíttatni Istennel ígéreteinek betartását.

Az Isten-kísértés kategóriájába esik a túlzott aggodalmaskodás és az Isten elleni lázadás is. Ugyanis mindkét esetben Isten szuverén és korlátlan hatalmát, bölcsességét kérdőjelezzük meg. Akkor is hatalmát vonjuk kétségbe, ha aggódunk jövőnk miatt, és akkor is, ha zúgolódunk amiatt, ami a jelen pillanatban velünk testi vagy lelki formában történik. Pedig tudnunk kell, hogy Isten mindent tudatosan, előre eltervezetten visz végbe a mi életünkben, abba senki bele nem avatkozhat, senki meg nem változtathatja, nem csúszhatnak bele véletlenek, senki el nem fordíthatja azt az utat, amit Isten kijelölt!

Sokszor úgy élünk meg dolgokat, hogy ha teszünk valamit, annak következménye van. Ráütünk a kezünkre, az fáj. Aztán vannak hatalmasságok felettünk, akik gyakorolnak valamit. De ha átgondoljuk, mindenek felett az Úr van, az Ő hatalma, bölcsessége! Semmi nincs olyan, ami az Ő mindentudásában ne lenne benne! Ami megtörténik velünk, arról Ő tud, azt megengedte a mi javunkra! Persze, nem csak olyan dolgok történnek a Földön, amit Isten akar, de a mi életünkben, akik hiszünk, az Övéi vagyunk, csak olyan dolgok történnek, amit Isten megengedett!

Izrael népe ott van Cin pusztájában. Átélték már az Egyiptomból való szabadulást, saját szemeikkel látták a tíz csapást. Látták, hogy Istennek hatalma van három napos sötétséget bocsátani, mégpedig úgy, hogy közben Gósen földjén, ahol Izrael élt, világosság volt, különben egész Egyiptomban vaksötét uralkodott. Még az ajtó kilincsét sem találták meg az emberek. Micsoda hatalom! Hatalma volt az Úrnak arra, hogy hirtelen békák pozsogjanak mindenütt vagy sáskák, ártó bogarak. Hatalma volt a vizeket vérré változtatni. És mindeközben ezek a csapások Gósen földjét nem érték. Ehhez senki másnak nincsen hatalma, csakis Istennek! Ilyen csodát azóta sem élt át ember ezen a Földön, amit Izrael ott Egyiptom földjén végignézett! Látták, amikor Egyiptomban minden elsőszülöttet megölt az angyal, mert ők is megölték Izrael fiúgyermekeit. Aki atyjának első gyermeke volt, akár idős, akár fiatal, meghalt. Még az állatok első fajzása is. Aztán látták, amint szorongatott helyzetükben, amikor ott álltak a Vörös-tenger partjainál, hátuk mögött az egyiptomi hadsereg, mint küldött Isten erős keleti szelet, ami kettéválasztotta a tenger habjait, hogy lett száraz út a tenger közepén. Közben az Úr felhőoszlopban a menekülő Izrael és az egyiptomi sereg közé állt, hogy ne közeledhessen az üldöző hadsereg Isten népéhez. És látták, amint az ellenséges had utánuk nyomul a tengeri útra, és mikor a nép átért a túlsó partra, Isten elvonta a habokat fenntartó szelet, és az egész egyiptomi sereg ott pusztult a tengerben. Átélték mindezt a csodálatos szabadulást és ezek után ott vannak Cin pusztájában.

Ennyi csoda tanújaként, ilyen sok bizonyság átélése után odaérkeznek a pusztába, ahol nincsen víz. Most mi lesz? >Eddig Isten volt a Mindenható, hatalma volt bármit megcselekedni – most vége a világnak! Most Egyiptomba kell visszamenni, mert ott volt víz, itt meg nincs!< Elgondoltam ezt már sokszor. Nagy hőség volt, tikkasztó forróság. Mindenütt homok és kövek…Víz sehol… Szomjas volt minden élő. Tudjuk, hogy a szomjúságot viseli legnehezebben az ember és igen kevés ideig létezünk víz nélkül. Az az ember, aki Istent még nem ismeri, csodadolgait még nem látta, joggal keseredik el, lázad fel, jogosan látja egy ilyen helyzetben egyetlen megoldásnak az Egyiptomba való visszafordulást. De ez a nép sok csodát látott! Mégis így történt: „Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?”(2Móz. 17:2.) Az Úrhoz fordul segítségért, mert kevés híja, hogy meg nem kövezték. Az Úr olyan kegyelmes, a kősziklából fakaszt vizet nekik Mózes pálcájának érintésére – Izrael véneinek szeme láttára! „És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?” (2Móz. 17:7.) És ezt kérdezték annak ellenére, hogy saját szemükkel látták, hogy nappal az Úr felhőoszlopban, éjjel tűzoszlopban ott volt közöttük. Ennél láthatóbb jelet ember még nem élhetett át ezen a Földön! Ezért volt az, hogy akik tízszer is kísértették ilyen keményen az Urat, nem mehettek be az Ígéret Földjére! (4Móz. 14.22.)

Nem esünk-e mi is ilyen bűnbe, amikor arra gondolunk, hogy Isten foglalkozik-e egyáltalán a mi ügyünkkel? Ha ilyen kísértésbe kerülünk, ne keseredjünk el és ne lázadjunk, hanem gondoljunk vissza arra a sok csodára, amit láttunk, tapasztaltunk! Gondoljunk Isten gondviselésére, amit átéltünk, és akkor rögtön érezzük, hogy ez a mostani sem nehezebb helyzet, mint azok, amikben már voltam, és Isten hatalmát ez sem fogja semmiképpen felülhaladni, Ő bizonyosan megoldja!

Ha valaki sorozatosan kísérti az Urat, mint Izrael tízszer is megtette, ott már komoly következmény van, és Isten ezt a fajta bűnt egészen másképpen kezeli, mint a beszédben elkövetett egyéb bűnöket. Az Isten-kísértés tudatos bűn, és annyira Isten ellen irányul, hogy minden esetben súlyos következménye van!

Az Úrnak a későbbi időkben is panasza volt a nép ellen. „keményen szóltatok ellenem! – mondta az Úr. Mert azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt? Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kísértik az Istent!” (Mal. 3:13-15.) Zúgolódtak Isten ellen, hogy hogyan lehet az, hogy a hitetlen ember kevesebb gonddal küszködik, gazdagodik, holott gonoszságot cselekszik. Kevélyen él, Isten iránt megkeményített szívvel, nem fogadja el Istent Urának és nem is szolgálja Őt, mégis neki van jószerencséje. Ezért Isten szolgálatának nincs értelme, nem éri meg az Urat követni, sőt, a kevélyek és a gonoszok boldogok, mert azok jól élnek és megszabadulnak. – Így tanakodtak egymás között.

Nem tudom, hogy volt-e már hasonló gondolatotok, beszélgetésetek, vagy hallottatok más ember szájából ilyet? Tudni kell, hogy Isten hallja ezeket. „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” Mal. 3:16. Minden le lett jegyezve, kik voltak, akik lázadtak Isten ellen és kik álltak az Úr mellett, becsülve az Ő nevét. Feljegyeztetett, ki hogyan nyilatkozott meg az ő szívének gondolataiból. „Megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, aki nem szolgálja őt!”

Te hogyan gondolod? Mit mondasz, amikor próbák vesznek körül, és úgy látod, hogy már tarthatatlan az az állapot? Minden szavad emlékkönyvbe fog íratni, és emlékezés okáért ott lesz Isten előtt

Nem csak Istent, Jézus Krisztust is kísértették, amikor itt járt a Földön. Olyan beszédet akartak kiprovokálni tőle, ami alapján rá tudják bizonyítani, hogy bűnös, hogy jogalapjuk legyen ahhoz, hogy megöljék. Zavarta őket, hogy jött valaki, aki átlátott rajtuk, rávilágított képmutató hitükre, Aki hatalommal tanítja az Írásokat, Aki csodákat tesz, és az egész nép követi. Veszélyben érezték hatalmukat. Tanácskoztak, mit is tegyenek. Elküldték az Úr Jézushoz saját tanítványaikat, akik ugyanazt a gondolkodást képviseltek, amit ők, – hogy ne legyen olyan feltűnő, hogy magának a Főtanácsnak a tagjai mennek oda. Hízelkedő beszéddel közelítettek Hozzá: „Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel. Mondd meg azért nékünk, mit gondolsz: Szabad-é a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?” ( Máté 22:16.) Jézust olyannak állították be, aki igazán hivatott arra, hogy ebben a kényes politikai helyzetben állást foglaljon, akinek a szavát ebben követni kell. Ezzel komolyan megkísértették az Urat, mert abban az időben a messiási hiedelem mindenképpen az volt, hogy a megjelenő Messiás lesz az, aki a zsidó népet a római uralom alól fizikailag megszabadítja. Ha egyértelműen azt mondta volna, hogy szabad, akkor rögtön elvetették volna, mint Messiást. Minden ember elállt volna mellőle, nem követték volna tovább. Ha viszont azt mondja, hogy nem kell adót fizetni, akkor a római birodalommal, magával a császárral kerül ellentétbe – máris van egy ok, amiért a rómaiakat rá lehet uszítani, hogy arra bíztatja a népet, hogy ne fizessenek adót, vagyis lázadást szít. Ezért volt ez Jézus Krisztus számára kísértés. Az Úr mindjárt átlátott rajtuk! „Mit kisértgettek engem, képmutatók? Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. És monda nékik: Kié ez a kép, és a felírás? Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek.” (Máté 22:19.) Ezzel a mondatával tudatosította bennük, hogy a római uralom Isten akaratából van rajtuk, és meg kell adniuk a császárnak, ami az övé. De a zsidók büszkébben voltak annál, mint választott nép, hogy egy pogány népnek adót fizessenek. Meg kellett tenniük, mert kényszerítve voltak, de a belső büszkeségük ez ellen folyamatosan lázadt. Végső soron Isten ellen lázadtak, mert az a hatalom Isten akaratából volt rajtuk. „Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és amely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene!” (Róm. 13:1.)
Aki azért a kormányt vagy a vezető politikusokat szidja, az az Istent kísérti. Mert minden hatalmasság Istentől származik! „Akik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.” Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dicséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik Annakokáért szükség engedelmeskedni, nem csak a haragért, hanem a lelkiismeretért is. Mert azért fizettek adót is; mivelhogy Istennek szolgái, kik ugyanabban foglalatoskodnak. Adjátok meg azért mindenkinek, a mivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; a kinek a félelemmel, a félelmet; a kinek a tisztességgel, a tisztességet.” Róm. 13:1-7. Ezért volt a hívők között sok kiváló dolgozó annak idején, mert dicséretük volt a hatalmasságtól.

Azzal is megkísértették az Urat, hogy elé vitték a házasságtörésen kapott asszonyt. A mózesi törvényben az áll, hogy az ilyen köveztessék agyon. Jézus pedig a megbocsátásról beszélt. Ő nem azért jött, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. Most mit mond a Mester. Lehajol és ír a porba. Mikor sürgetik, akkor így szól: „Aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ!” Ján. 8:7.Ilyen bölcs válaszra csak Isten Fia képes! Mindkét csapdát kikerülte és a saját lelkiismeretüket szólította meg. Így mind elkullogtak. Mit mond ez nekünk ma? Ha a te bűnöd megbocsátatott, mégis mást kárhoztatsz, azzal Isten kísérted! Ez a leggyakrabban elkövetett Isten-kísértés! Vigyázzunk ezen a ponton!

Pál és Barnabás hirdette az Igét a pogányoknak, sokan megtértek, és amikor nagy örömmel visszatérnek Antiókhiába, néhány farizeusból lett atyafi követelte, hogy az újonnan megtérteket is metéljék körül és tanítsák meg velük a mózesi törvényt, hogy azt megtartsák! Ebben az ügyben fel kellett menniük Jeruzsálembe az apostolokhoz, hogy döntést hozzanak. Péter válaszolt: „Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.” (Csel. 15:7-11.) Ők sem tudták megtartani a Törvényt, az ő atyáik sem tudták soha, ezért kellett eljönni Jézus Krisztusnak. Mégis kísértették az Urat. Isten-kísértés az, ha olyan terhet rakunk valakinek a nyakába, aki most tért meg, amit Isten nem kíván, vagy még nem kíván tőle.

Súlyos Isten-kísértés, ha valaki kineveti vagy kigúnyolja Isten beszédét vagy ígéretét, és ezzel lekicsinyli az Ő hatalmát. Egyszer Samáriát körülvették a szíriaiak, és kiéheztették a várost olyannyira, hogy az anyák megették a gyermekeiket. Elizeus próféta tanácsára mégsem adták fel a várost. A király fejét akarja venni a prófétának, de az így szól: Halljátok az Úr beszédét! Holnap ilyenkor bőség lesz! Árpát és zsemlyelisztet lehet majd olcsón venni! A király nem szólt ellene, de a vele lévő főember gúnyolódva mondja: Hacsak az Isten ablakokat nem csinál az égen… „Ímé, te szemeiddel meg fogod látni, de nem eszel belőle.” (2Kir. 7.2.) Isten megzavarta a szíriai sereget, mert erős lódobogást hallottak, és azt gondolták, hogy Izrael külső segítséget kért, és hanyatt-homlok menekültek, otthagyva az egész tábort. Négy leprás fedezte ezt fel, és mindjárt jelentették a városban, hogy a sereg elmenekült, és a sok élelmiszer ott van kinn. Tódult a nép, és agyontaposták azt a főembert, aki kigúnyolta Isten szavát.

Ha valaki kigúnyolja Isten szavát, az nagyon komoly büntetést, sokszor halált hoz maga után. Lót vői is gúnyolódtak, és benn is égtek Sodomában. Édesapámnak volt egy kertszomszédja, szilikózisos beteg volt, nagyon fulladt. Édesapám beszélt neki Istenről. Gúnyos hang volt a válasz:
- Mit az Isten? Mit az Isten? Nemcsak hogy nem hitt, hanem kifigurázta, kigúnyolta mindazt, amit Apu mondott neki. Két nap múlva ez az ember meghalt. Ha az emberek ilyen módon kísértik Istent, ez igen komoly bűn az Úr előtt, ennek nagyon kemény, sokszor azonnali a büntetése!

Isten csodatételeit saját ügyeskedésünknek titulálni szintén nagy Isten-kísértés! Egy tetőfedő fenn dolgozott a magasban, csinálta a templom tetejét, és egyszer leesett. Semmi baja nem történt! Mikor felkelt, mindenki csodálkozott, micsoda rendkívüli ember, 15 m magasról esett és nem történt baja. Ő pedig nem adott hálát az Úrnak, hogy a templom építésénél így megsegítette, hanem öntelten mondta, hogy ő ezt meg tudná csinálni még egyszer! Elmentek vacsorázni egy vendéglőbe, ott is mesélte, milyen ügyes volt, és újra meg tudná tenni. Ittak, koccintottak is rá, milyen nagyszerű ember. A vacsora után kicsit lepihentek ott helyben, a tetőfedő is lefeküdt egy 30 cm-es kis padra, ahonnan álmában leesett és meghalt. 15 m magasból leesve semmi baja nem lett, mivel Isten megóvta, de mivel megkísértette Istent azzal, hogy ezt saját ügyességének tulajdonította és hencegett, hogy ezt még egyszer meg tudná csinálni, ezért Isten ítélt felette. Amit az Úr cselekedett hatalommal és dicsőséggel, meg ne kíséreljük saját jóságunknak, ügyességünknek, okosságunknak tulajdonítani, mert Isten a dicsőségét másnak nem adja!

Tudatos, szándékos bűnt ismétlődően cselekedni, mondván, hogy Isten úgyis megtart és megbocsát – ez is nagy Isten-kísértés. Sámson is így tett, amikor újra és újra elment Delilához, tudatosan paráználkodott, mert úgy gondolta, hogy ő kiválasztott ember, Isten úgyis vele van. És mi lett a vége? Megalázva, testileg, lelkileg legyengülve rabszolga a filiszteusoknál, gúny tárgya az ellenség előtt…

Balesetvédelmi előírásokat, közlekedési szabályokat, általános biztonsági óvintézkedéseket figyelmen kívül hagyni, nem betartani mondván, hogy Isten megvéd – Isten-kísértés! Az Úr Jézust is megkísértette ezzel a Sátán, hogy ugorjon le a templom tetejéről, mert az angyalok úgyis megőrzik, de Ő így válaszolt: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!” (Luk. 4:12.) Viszont az óvintézkedéseket és biztonságosságot is lehet olyan túlzásba vinni, ami már az Istenben való bizalom hiányáról tesz bizonyságot.

Szükséges orvosi beavatkozásokat megtagadni – ez is Isten-kísértés! Volt régen egy hívő ember, akinek megbetegedett a pici gyermeke. Úgy gondolta, nem hív orvost, mert ő hívő, az Úr majd meggyógyítja. Imádkoztak érte. Eltelt egy hét. Imádkoztak minden nap, éjjel-nappal. A gyermek mind rosszabbul lett, míg a halál mezsgyéjére ért. Akkor gyorsan hívtak orvost, aki ezt mondta: Most hívtál? Már nem tudok semmit tenni érte… És meghalt a gyermek. Az orvosokat Isten rendelte, Ő adta a tudományt az embereknek, hogy segíteni tudjanak. Várjuk Istentől a gyógyulást, de ne mi szabjuk meg azt a módot, ahogy Ő cselekszik velünk! Sokan meggyógyultak hit által az Úr csodálatos kegyelme folytán, de Istennek ezer útja van, hogy rajtunk segítsen! Simuljunk bele az Ő tervébe!

Vigyázzunk, nehogy valaha az Isten-kísértés bűnébe egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét.” (Mal. 3:16.) Az Isten-kísértés bűnét úgy kerülhetjük el, ha féljük és becsüljük az Úr nevét!

Horváth Gábor