"Nem számít, milyen volt az életed eddig: a mai nap egy új kezdet.

Isten irgalma mindennap a rendelkezésünkre áll. Ne hátra nézz, hanem előre!" JM

Új kezdet

Minden nap egy új lehetőség

Látogatók

0675016
Ma
A héten
A hónapban
Összesen
145
2587
4159
675016

2024-04-14 13:17

A Sátántól eredő kísértés

A Sátán egyik neve: Kísértő. Fő tevékenysége, hogy mindenkit a maga uralma alá hajtson, nyomorba döntsön, bűnbe vigyen – ezzel együtt a halálba sodorja, hogy kárhozat legyen az osztályrésze. Kezdettől fogva emberölő volt. A Sátán mindig gonoszsággal és bűnnel kísért, ellentétben Istennel, akinek próbái mindig a megerősödésünket szolgálja.

Mi a különbség az Istentől és a Sátántól jövő kísértés között, és miről ismerjük fel, hogy melyikkel van dolgunk? Mindkét esetben meg kell állni a hitben, mégis óriási különbség van a kettő között. Sehol nem olvassuk azt, hogy a Sátán kísértését ünnepi, teljes örömnek tartsuk, Isten kísértésénél viszont erre szólít fel az Ige. Jak. 1:2-3. Azért, mert az építő hatással és jó céllal van az életünkben.

Amikor Isten kísért, a következőkről ismerjük fel:

1. Először is figyelmeztet engem, hogy legyek éber, vigyázó, mert próbára fog engem tenni. Figyelmeztet az Ige által a gyülekezetben, Bibliaolvasás közben vagy akár kijelentés által, hogy egy olyan időszak következik, amikor nyilvánvalóvá kell válni a hitünknek, valamint meg kell edződnünk arra a szolgálatra és elhívatásra, amelyre rendelt az Úr bennünket. Ilyen időszakok minden hívő ember életében vannak és lesznek is.
2. Isten nem csak figyelmeztet, hanem ellát tanáccsal, hogy mit csináljunk a kísértések között. Tudjuk, hogy a legnagyobb vihar és próba között is Jézus Krisztusra kell feltekinteni, Őbenne kell hinni és bízni.
3. Ha kérjük és átvesszük, akkor erőt is ad az abban való megálláshoz. Isten mindig úgy ad próbát a mi számunkra, hogy felkészít bennünket, amihez az is hozzá tartozik, hogy ha imádságos szívvel Őbenne vagyunk, akkor meg is erősít, hogy a próbákat el tudjuk hordozni és azokban szilárdan meg tudjunk állni.
4. Amíg a kísértés, kísérlettétel folyik, aközben is lelkünk mélyén a jóra indít. Folyamatosan arra indít, hogy azt tegyem, amit Ő megparancsolt, amit Ő mondott az én számomra. De hallgathatok a saját indulataimra és elképzelésemre is, ebben nem befolyásol, nem erőszakolja rám akaratát, de folyamatosan a jóra indít.

Mi történik akkor, mikor a Sátán kísért bennünket? Miről ismerhetjük fel azt?
1. Kilesi, kitanulja és megfigyeli a leggyengébb pontjainkat, legrosszabb tulajdonságainkat, természeti vonásainkat, azokban támad és kísért. A Sátán nem olyan, mint Isten, hogy ismerne már születésünk előtt, hanem alapvetően jó emberismerő, hiszen az emberek között van.
2. Megvárja azt, amíg gyenge és erőtlen állapotban leszünk és minél nagyobb dózisú bűnnel hirtelen ránk támad. Semmi előre figyelmeztetés, semmi felkészülés.
3. Alattomosan, hamis módon hiteti el, próbálja gondolataink közé csempészni, hogy amit elénk tett, az nem nagy bűn, attól még hívő marad az ember. Elhiteti, hogy emiatt az emberek nem fognak megkövezni, meg sem fognak szidni, csak titokban kell tartani.
4. A kísértés közben folyton Isten parancsának megszegésére indít, sőt, erőszakosan kényszeríteni is akar.

Így tudnám felvázolni a kétféle kísértés közötti különbséget, és ezek az ismérvek alapján felismerjük kísértéseink eredetét. Hiszen tudjuk, hogy Isten gonoszsággal nem kísért.

Fontos tudnunk, hogy a Gonosz kísértése és Isten kísérlettétele sokszor egybeesik. Ilyenkor az történik, hogy ami jót Isten belénk ültetett a felkészítéskor, azt a Sátán próbálja elnémítani, és igyekszik felszínre hozni azokat a bűnös hajlamokat, amik eredendően ott vannak az emberben. Hiszen tudjuk az Igéből, hogy bűnben születik az ember (Zsolt. 51:7) az édenkerti bukás miatt, és a bűnre való hajlam eredendően ott van az emberben, ezért van a küzdelem saját magunkkal szemben, és amikor Isten próbára tesz, akkor ő is ott van, és igyekszik azon, hogy mindenképpen a gonoszság felé terelje életünket.

Ádám és Éva példáján jól látszik a kétféle kísértés, figyeljük meg! Isten kísértése az ember felé a fa, a „Jó és gonosz tudásának a fája”. Isten részéről elhangzik nyílt és egyenes felhívás, amiben a következmények is benne vannak. „Erről a fáról ne egyél, amely napon eszel erről, meghalsz!” I. Móz. 2:16. Ez egyben jó tanács is, hogy a kert többi fájáról nyugodtan egyenek, csak erről ne, hogy meg ne haljanak! Isten kísértésében nincsenek véletlenek, nincsenek alattomosságok, cselek, kelepcék, hanem őszinte, egyenes próbatétel van. Hallgatsz-e Teremtőd szavára vagy nem? Megteszed, amit Teremtőd kér tőled, vagy nem? Ilyen egyszerű, nyílt és egyenes Istennek a próbatétele.

Ezzel ellentétben a Sátán kísértése csak most kezdődik. Kihasználja Isten próbatételét, ezért a két kísértés egybeesik. Eleve hamisság és alattomosság a Sátán részéről, hogy kígyó képében jelenik meg, elbújtatta saját magát. Megvárja az emberek leggyengébb pillanatát, amikor ott állnak a fa alatt és azon gondolkodnak, hogy vajon mért nem lehet erről enni? Fondorlatosan átfogalmazza Isten szavait:
- Valóban azt mondta az Isten, hogy a kert egy fájáról se egyetek?
- Nem, csak erről az egyről nem szabad! – magyarázkodik az ember.
Ekkor merészen meghazudtolja Isten, rossznak, irigynek állítja be, aki csak azért nem enged enni belőle, nehogy az ember olyan legyen, mint Ő, jónak és gonosznak tudója. Isten szavával ellentétes dolgot állít, hogy nyugodtan ehetnek, semmi bajuk nem lesz!

Az ember inkább hallgatott a Kísértő szavára, mint Istenére, és elbukott. Bekövetkezett a lelki halál azon a napon. A Föld és az ember a bűn uralma alá került.

Látjuk a különbséget? Amit a Sátán mondott, az már nem Isten kísértése volt! Isten mindig nyílt, egyenes és őszinte, előre felkészít, a Sátán pedig hirtelen támad, alattomos, fondorlatos módon.

A mai időkben is így van ez. Isten kijelentette számunkra a Szent Igéből, hogyan éljünk, a Sátán pedig folyton arra tesz kísérletet, hogy ezt mi megszegjük.

A Sátán uralkodási területe egyrészt azok az angyalok, akik vele tartottak a lázadásnál és bukásakor vele együtt le lettek vetve. Tudjuk, hogy Sátán a lázadása előtt a Mennyben az Esthajnalcsillag nevet viselte, és az angyalok között a leghatalmasabb, legdicsőségesebb, legszebb volt. Hatalma csak kevéssel volt kisebb, mint Istené. De ő nem elégedett meg ezzel, hanem éppen ezért azt gondolta, hogy Isten fölé kerekedhet! Ebben a lázadásában sikerült az angyalok egyharmad részét magával rántania, testestől-lelkestől gonoszokká lettek, Isten ellenségeivé. Isten felett nem győzhettek, ezért le lettek vetve a Mennyből. Isten a hatalmukat nem vette el, csak dicsőségüket, ezért ma, mint gonosz démoni lények vannak jelen a Földön, mégpedig nem a föld alatt, hanem az első égig való légtérben. Tudjuk, hogy van harmadik ég is, ahova Pál apostol elragadtatott, az Igében olvashatunk hetedig égről is… Tehát az első égig való légtérben vannak, ahol egy ízben Gábriel arkangyalnak meg is kellett küzdenie velük, emiatt késett a küldetésével. „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef. 6:12.)

A Sátánnak a következő uralkodási területe azon emberek, akik a bűn rabságában leledzve a lelki halál állapotában vannak. „Melyekben jártatok egykor e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik” Ef. 2:2. Tehát az engedetlenség fiaiban is munkálkodik. Itt különösebb dolga nem akad, csak akkor, ha ezek közül valaki az ilyen élettől meg akar szabadulni, Isten után kezd el vágyakozni és Őhozzá közeledik, akkor mindent megtesz, hogy ez meg ne történjen, nehogy az ember a bűnből ki tudjon szabadulni! De Isten hatalmasabb, és ki tudja szabadítani az embert, de a Sátán mindig Isten ellenében tesz. Az ő erejét és idejét azokra az emberekre fogja fordítani, akik hívő emberek, az Úrban vannak, és Őt szolgálják, mert azok nem tartoznak az ő uralkodási területe alá.

A hívő embereket sem egyformán támadja. Mindenkinek a lelki komolysága szerint intézi a támadás mértékét és milyenségét. Ha elképzelünk egy bottal közlekedő embert, neki egy lökés elég ahhoz, hogy a földre kerüljön. Egy jól megtermett férfit már egy összpontosított támadással lehet esetleg legyőzni. Egy harcedzett, szívós katonát pedig kitartóan, több oldalról kell támadni, hogy le legyen győzve. A lelki életben is van, aki kisebb kísértésekben is alig tud megállni, mert kevés az ereje, van, akit folyamatosan, több oldalról kell bombázni ahhoz, hogy esély legyen a legyőzésére.

A Sátán sohasem adja fel! Még Jézus Krisztust is megkísértette! Olyan kísértéssel, ami embernél nem áll fenn! Tudta, hogy Kivel áll szemben! De az Úr Jézust ez nem befolyásolta.

Ha mindezt végiggondoljuk, akkor jól értjük a kísértések számát és milyenségét, amik minket érnek. Hogyha több helyről egyszerre is érkezik támadás, és azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket és hogyan álljunk meg mindenben, akkor az azért van, mert a Sátán mindenképpen le akar győzni. Az utolsó napokban különösen gonosz kísértésekkel támad, hogy az igaz is alig áll meg! De Isten mindenkor velünk van! Annyi bíztatás van a Bibliában megtartásunk felöl! „Ímé, az én markaimba metszettelek fel téged, kőfalaid előttem vannak szüntelen!” (Ésa. 49:16.) „Mikor vízen mégy át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok el nem borítnak, ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged.” (Ésa. 43:2.) „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Róm. 8:38-39.)

Ezek az Igék mind-mind ígéretek a számunkra! „Ha ez így van, akkor minek foglalkozzunk mi a Sátán kísértésével? Hiszen senki nem tud kiszakítani bennünket az Úr kezéből, ezért az elbukás veszélye tovább nem áll fenn.” – mondják némelyek. De ez a vélekedés így nem igaz, mert Isten ígéretei addig igazak ránk, amíg engedelmeskedünk Istennek! Addig ellen is fogunk tudni állni az Ördögnek, mert amíg engedelmesek vagyunk, addig viseljük a lelki fegyverzetet, amellyel az Ördög minden támadását vissza tudjuk verni. Akkor eltávozik az Ördög egy időre. (Luk. 4:13.) Aztán újra támadni fog, mert kezdettől fogva emberölő és nem nyugszik bele abba, hogy az Úr gyermekei élnek.

Érdemes elgondolkodnunk, hányszor ért el eredményeket a Sátán nálunk kísértései által? Hogyan boldogul nálunk az Ördög? Ha jobban figyelünk, észrevesszük, ha kísért és csábít és vigyázással, imádkozással, az Úr Lelkének erejével ellene tudunk állni!

Mi, emberek, befolyásolhatjuk-e a Sátán kísértéseit vagy csökkenthetjük-e annak sokféleségét? Mindenképpen! Sokban múlik rajta, hányféle dologgal tud a Sátán megkísérteni! Például: megkísért a televízióval, nem tudok ellenállni a sokféle színes műsornak, újra és újra rabul ejtenek. Mit tehetek? Egyszerűen fogom a tévét, és kiteszem a lakásomból és nincs rá gond! Egy kísértés megszűnt. / Nem tudom megállni, hogy kirívó, kívánság hatását keltő, megbotránkoztató ruhámat ne húzzam fel, akár az imaházban is… Mit tehetek? Fogom, és kiteszem a szekrényemből, megszabadulok tőle. Többé nem fog kísérteni. / Ha egy személy nem tisztességes közeledése okoz kísértést – ez is előfordulhat, mert e világban élünk – akkor vagy kizárom a környezetemből, vagy ha ez megoldhatatlan, akkor kizárom a beszédkapcsolat lehetőségét. Én már kerültem ilyen helyzetbe ifjúházas koromban, hogy buszjáratot kellett változtatnom, hogy kikerüljem a találkozás lehetőségét. / Rosszindulatú beszédek megmaradnak gondolataimban, ítélkezést, rombolást eredményez bennem. Mit tehetek? Nem kezdeményezek ilyen beszélgetést és nem hallgatok meg ilyen beszédet – még tiszteletből sem! – Rajtam sok múlik, hogy bizonyos dolgokkal a Sátán meg tud-e kísérteni vagy nem! A kísértéseket egészében nem tudjuk kizárni, de nem mindegy, hogy hányféle dologgal vagyunk kísérthetők! Minél több ilyen dolog van az életünkben, annál nagyobb az esély, hogy a Sátán megkísértve bűnbe vigyen.

Jézus Krisztus még saját tagjainktól való megválást is javasolja! „Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék!” Máté 5:29. Inkább legyen csak egy kezem, mint két kézzel menjek a Gyehennára! Ennyire komoly dologról van szó! Ilyen magasra tette a mércét az Úr! Mennyivel inkább ne válnék meg azoktól a tárgyaktól vagy személytől, amikről és akikről tudom, hogy állandóan kísértésként vannak körülöttem!

Vigyázzunk, nehogy mi magunk dédelgessünk olyan dolgokat házunkban, ami kísértésbe visz, közben pedig mások felé nevetséges ürüggyel magyarázva tálaljuk azt! Hallottam már azt, hogy „Nincsen pénzem másik ruhára, csak ilyen van!” Én azt mondom, ha egy rendes ruhám van, akkor mindig azt az egy rendeset fogom hordani, minthogy bűnbe vigyem magamat és másokat is. Aztán az Úr ki fog rendelni mellé még egyet, meg még egyet idővel! Mindig gondolkodjunk azon, mi mit tehetünk, hogy a kísértés kisebb legyen, és soha ne csapjuk be magunkat különböző ürügyekkel. „Én is látok! – azt mondja az Úr!” (Jer. 7:11.)

Fegyverkezzünk fel a Lélek fegyvereivel, vegyünk erőt az Úrtól, szánjuk oda magunkat engedelmességre, hogy győzhessünk a kísértések között!

Horváth Gábor