"Nem számít, milyen volt az életed eddig: a mai nap egy új kezdet.

Isten irgalma mindennap a rendelkezésünkre áll. Ne hátra nézz, hanem előre!" JM

Új kezdet

Minden nap egy új lehetőség

Látogatók

0652763
Ma
A héten
A hónapban
Összesen
155
1277
7477
652763

2024-02-22 12:39

Istentől jövő próbatétel, kísértés
Célja: Hitünk minősítése

„Próbálj meg, Uram, és kísérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.” Zsolt. 26.2. „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat és lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? És vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt. 139.23.

Miért kéri Dávid az Úrtól, hogy próbálja, kísértse, vizsgálja meg, amikor az Úr mindezt folyamatosan megteszi velünk? Miért kell nekünk is ezt kérnünk? Hogy Isten megpróbál, megvizsgál bennünket – ez biztos, félreérthetetlen és megcáfolhatatlan! De nem biztos, hogy én annak a vizsgálatnak és próbának az eredményére kíváncsi vagyok. Viszont ha én kérem, hogy az Úr vizsgáljon meg engem, tegyen kísérletet velem, akkor én azt azért kérem, mert szeretném tudni annak az eredményét. Akkor én is látom, milyen ember vagyok.

Ismerjük magunkat? Tudjuk, milyenek vagyunk? Azt írja az Ige, hogy „Minden útjai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!” Péld. 16.2. Az biztos, hogy látunk magunkban hibát, és nem gondoljuk azt, hogy minden, amit teszünk, az tökéletes, de mégis az ember hajlamos arra, hogy magát jónak lássa, míg másokat rosszabbaknak, hibásaknak, gonoszoknak… Az emberben vagy egy részrehajlás önmaga iránt, ami természetes vonás, belé lett ültetve, nem lehet kikerülni. Sajnos, hamarabb észrevesz másokban hibát, mint saját magában. Az is előfordul, hogy ugyanazt a dolgot mások életében hibának, bűnnek tart, saját életében viszont több ponton is meg tudja magyarázni, hogy miért is van úgy. Fontos, hogy elsősorban magunkat minősítsük, magunkat vizsgáljuk, hogy megtudjuk, hogy min kell változtatnunk.

A mi vizsgálatunk és Istené között nagyon nagy különbség van! Isten alapos munkát végez minden területen, és Ő a mi érdekünkben minden olyan dologra rámutat, ami hiányosság vagy bűn az életünkben. Ha a próba eredményét elfogadjuk és megtérünk, változtatunk életünkön, akkor a vizsgálat javunkra vált. .

Az ember elnéző önmagához, sok rossz dolgot nem vesz észre, csak akkor, ha már baj van. Pl. A Tízparancsolat azt írja, hogy ne kívánjuk semmit, ami a felebarátunké. Amikor a kívánság megszületik a szívben, nem is gondoljuk, hogy ebből baj is lehet. Ahogy erősödik a kívánság, lassan uralkodni kezd a szívben. Először beszédben, majd a cselekedetekben lesz látható a bűnné erősödött kívánság. Mégis csak akkor érzi meg a veszélyt az ember, amikor már nincs kiút, vagy mások előtt is nyilvánvalóvá lesz az a bűne, amit addig dédelgetett. Éppen ezért, mivel tudjuk, hogy Isten ismer minket, mindenek tudva vannak és leplezetlenek Előtte, jó nekünk, ha Isten mutatja meg titkos bűneinket, hiányosságainkat, mulasztásainkat, amikkel még nem szembesültünk. Ezek a vizsgálatok szükségesek ahhoz, hogy alkalmasak lehessünk Isten szolgálatára.

Amikor valaki komolyan Isten szolgálatára készül, boruljon az Úr elé, kérje meg Őt, hogy vizsgálja meg, tegye próbára, minden dologra mutasson rá, legyen nyilvánvaló előtte, hogy mely dolgok nem állnak meg Isten előtt, miben kell változtatni ahhoz, hogy alkalmas legyen a szolgálatra. Ha mindazt megcselekszi, amit az Úr mutat néki, akkor lelki életében minőségi javulás áll be, és mind alkalmasabb eszköz lesz az Úr kezében.

Isten próbára teszi és kísérti az embert. Bizonyos helyzetekben a lelki vezető is próbára tesz egy-egy testvért, mert szükséges, hogy akik szolgálatba állnak, azok kipróbált emberek legyenek. Vizsgálati eszközök ezek, mely hívőségünk minőségének hiteles bizonyítására szolgál.

Mi a „minősítés”? Valami vagy valaki tulajdonságairól alkotott vélemény, valós állítás, mely tulajdonságok egyenként próba alá lettek helyezve. Itt már nem vélt tulajdonságokról van szó, hanem olyanokról, amik a próbák során valósnak bizonyultak. A minősítés az a tény, hogy a vizsgálat során a személyre vagy anyagra gyakorolt szélsőséges hatások és igénybevétel alkalmával milyen viselkedés lett láthatóvá egy-egy tulajdonságában.

Én lakatos szakember vagyok, ezért a fémek köréből hozok példát. Ilyen tulajdonságokat ismerünk: szívós, rugalmas, kemény, nagy szilárdságú, edzhető, hegeszthető, saválló, hőálló, törékeny, hővezető, kopásálló, alacsony vagy magas olvadáspontú, könnyű vagy nehéz fajsúlyú, önthető vagy nem… Hogy a fém tulajdonságait minősítsék, különféle próbák alá teszik. Ezek alatt a próbák alatt elviszik pozitív és negatív irányba is egészen a határokig. Mindegyik anyagnál máshol van a határ. Ezeket a határokat megállapítják, így minősítik. Egyik tízszer jobban bírja a nyújtást, mint a másik, az hamarabb elszakad. Megállapítják, melyik mennyi newton húzóerőt képes elviselni. Ilyen vizsgálatok vannak: nyújtó, szakító, csavaró, ütéspróba, terhelési próba, nyomáspróba, hevítés, olvasztás, agresszív környezetbe való helyezés (nagyon hideg, nagyon meleg, sav, lúg), súrlódási próba… stb. Ezek során megállapítják, hogy mit és mennyi ideig bíz az anyag. Ahogy az anyagok a kísérletek és a próbák alatt viselkedtek, olyanok a tulajdonságaik. Vannak minőségi osztályok, kategóriák, ahova besorolják őket, hogy mire alkalmas, mire nem. Annál jobb minőségi osztályba sorolható egy anyag, minél több előnyös, hasznos tulajdonsága van, és minél kevesebb hátrányos tulajdonsága.

Miért fontos a minősítés? Azért, hogy megállapítható legyen, hogy az adott feladatra annak az anyagnak a tulajdonságai alkalmasak-e? Illetve hogy a gyártás folyamán melyik feladatra alkalmas az az anyag és melyikre nem.

Ez történik a gyülekezetben is. Isten nem egyformának teremtett bennünket, különböző természetűek vagyunk, különböző tulajdonságokkal rendelkezünk. Minden testvér más feladatot tud jól elvégezni. De egyikünkre sincs ráírva, hogy mire alkalmas, ezért először meg kell ismerni a tulajdonságait, amik különféle próbák alatt jönnek napvilágra. Ezek során kiderül, mit, mennyi ideig tudunk elhordozni, mekkora terhelés az, amit ránk lehet helyezni. Ezek ismeretében lehet a feladatokat elosztani a gyülekezetben.

Isten meghatározta, hogy mire teremtett bennünket, megadta az elhívás-tudatot, Őnála ismert az, hogy melyik szolgálatba akar belehelyezni és annak betöltésére szükséges tulajdonságokkal áldott meg bennünket. Nekünk az a feladatunk, hogy ezt felismerjük és ezeket a tulajdonságokat kifejlesszük magunkban. Hiába van elhívásunk, ha nem vesszük komolyan! Viszont van egy felső határ is, aminél magasabbra nem juthatunk, ha Isten nem hívott el többre. Pl. Káleb vagy Áron soha nem lett Mózes, mert Mózest hívta el arra Isten, hogy kihozza Izrael népét Egyiptomból. Káleb erős harcos volt, jó hadvezér, Áron pedig főpap, mert az ő elhívásuk arra szólt! Viszont rajtunk múlik, hogy azon a felső határon belül mivé fejlődünk.

Az anyagokat is azért kell minősíteni, hogy lássuk, hogy a feladat betöltésére alkalmasak-e vagy nem. Mi történik akkor, ha egy mérnök nem foglalkozik az anyag minőségi lapjával, hanem azt félredobva, saját meglátására hagyatkozik? Azt mondja, hogy egy ilyen és ilyen ötvözésű acél ezt ki fogja bírni, ilyen igénybevételnek alá lehet vetni. Megtervez egy darut, és azt mondja, hogy ezzel az erőkarral, megépítéssel 16 tonna emelésére alkalmas. Két lehetőség van. Ha a mérnök tévedett, mert nem nézett utána az anyag minősítésének, akkor nem fog 16 tonnát elbírni, és így baleset okozója lesz.

Így történik velünk is. Ha egy lelkipásztor felülminősíti egy testvér tulajdonságait, és annak ellenére, hogy tudja, hogy az Úr kisebb feladatok elvégzését bízta rá, nagyobb terheket rak rá, akkor a testvér össze fog roppanni a teher alatt és baleset, kár, veszteség, esetleg katasztrófa következhet be.

Bizonyos határokon belül lehet, kell fejlődni. Az anyagoknál is van lehetőség a rossz tulajdonságok feljavítására. Vannak ötvözőelemek, melyek javítják az acél tulajdonságait és vannak szennyező elemek, amelyek viszont rontják. Éppen ezért hőkezelést végeznek, amelynek során a szennyező anyagokat eltávolítják, a jó tulajdonságú anyagokat pedig ötvözik vele, ezzel javítják a minőségét. Ezáltal a szélsőséges hatásokra, az agresszív környezetre, a tartós igénybevételre való ellenálló képességét javítják.

A mi életünkben is a próbák tüze, a hőkezelés arra szolgál, hogy a szennyező elemek, vagyis a bűn kikerüljön a mi életünkből, mint minőségrontó tényező és a krisztusi tulajdonságokból, krisztusi indulatból beleötvöződjön életünkbe, a mi tulajdonságainkat a Szentlélek munkája feljavítsa.

Nekünk, embereknek milyen jó, illetve rossz tulajdonságaink vannak – a teljesség igénye nélkül – amelyből minősíteni lehet, milyen hívő emberek vagyunk? Jó tulajdonságok: hűség, engedelmesség, alázat, hit, buzgóság, adakozás, vendégszeretet, ékesszólás, türelem, szelídség, istenfélelem, megbocsátás, imádkozó lelkület, őszinteség, egyenesség, becsületesség, ismeret, bölcsesség, határozottság… Ezekben a tulajdonságokban minősítettek embereket a Bibliában.

Rossz tulajdonságok: irigység, fukarság, pártoskodás, versengés, engedetlenség, türelmetlenség, indulatosság, gőgösség, büszkeség, alattomosság, lustaság, kíváncsiság, fecsegés, szétszórtság, feledékenység, makacsság, pletykásság, sértődékenység, felelőtlenség, féltékenység…

Úgy a jó, mint a rossz tulajdonságokban meg kell próbáltatni, hogy látható legyen, mennyi van bennünk a rossz tulajdonságokból, mert valamennyi biztosan van, mert ha nem lenne, akkor tökéletesek lennénk, ilyen ember pedig nincs. De annak is láthatóvá kell lenni, mennyi jó tulajdonságunk van. Annál jobb a minősítés, minél kevesebb hátrányos és minél több előnyös tulajdonsága van valakinek.

Miután megpróbáltattunk, ki fog alakulni rólunk egy minősítés, ami azt is meghatározza, ki milyen feladatok elvégzésére alkalmas, amire a tulajdonságai adottak.

Tudjuk, hogy Jézus Krisztusban bűn nem találtatott, mégis megkísértetett, megpróbáltatott, hogy láthatóvá legyen, kicsoda Ő. „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” Zsid. 4.15. Milyen csodálatos, mennyire vigasztaló, hogy az Ő szíve megesik rajtunk, mert jól tudja, milyenek azok a próbák, amelyeknek mi alá vagyunk vetve! Negyven napig kísértette a Sátán, aztán elhagyta egy időre. Ha Jézus Krisztus megkísértette, akkor várhatjuk, hogy minket is meg fog kísérteni, és csak néha egy időre fog eltávozni, aztán újból próbálkozik. Van egy mód, amellyel elősegíthetjük a távozását: „Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.” (Jak. 4.7. )

Jézus Krisztust megkísértette az Ördög, és az emberek is kísértgették sokszor, hogy vajon mit mondd, mit tesz? És Őróla az a minősítés lett nyilvánvaló, hogy Ő az Isten Fia. Soha senkinek nem lehet kétsége afelől, hogy Ő valóban Isten Fia, aki bűnt, hamisságot soha nem cselekedett.

Sokszor az emberek a vezető személyválogatásának tudják be azt, ha egy testvér meg lett bízva bizonyos szolgálattal, a másik testvér pedig nem. Bele sem gondolnak abba, hogy a próbák és környezeti hatások alatti viselkedés, vagyis a jó és a rossz tulajdonságok arányából született eredmény, minősítés azt bizonyítja, hogy nem alkalmas az a testvér a feladat elvégzésére. Talán hosszú idő óta próbák történtek életükben Isten részéről is, amelyben mindez nyilvánvaló lett, és a lelkipásztor részéről is, hogy az adott helyzetben milyen viselkedése van egy-egy testvérnek. Ezen tapasztalatokból kialakul egy vélemény, egy minősítés, egy konkrét tény valakiről, és ez alapján lehet eldönteni, hogy alkalmas lesz-e egy szolgálat betöltésére. Hiába tartja valaki magát alkalmasnak, ha az Úr mást mond. „Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlja, hanem akit az Úr ajánl.” 2 Kor. 10:18.

Az efézusi gyülekezet angyalának íratja az Úr az üzenetet: „…Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, akik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket…” Jel. 2:2. Ez a lelkipásztor kísérletet tett, hogy akik apostoloknak mondják magukat, valóban azok-e, és hazugoknak találta őket. Nem lehet arra alapozni egy szolgálati megbízást, hogy valaki minek mondja magát. Csak arra lehet alapozni, hogy a próbák, vizsgálatok alatt milyen eredmény születik a tulajdonságaival kapcsolatban. Ha valaki egy testvért felülminősít a valóságnál, és nem megfelelő feladattal bízza meg, akkor abból kár, baleset, veszteség, rombolás, rosszabb esetben katasztrófa származik a lelki életben. Vagy túlterhelés lép fel, összeroskad a terhek alatt, mert vagy nem növekedett még fel a feladathoz, mert lelkileg még gyerek és nincs még meg az ereje, vagy pedig egyszerűen Isten nem arra a feladatra hívta el, és azt a terhet nem tudja hordozni. Ismertem olyan testvért, akit lelkipásztori szolgálattal bíztak meg, pedig többen érezték, hogy nem az az elhívása. Fél év múlva a testvér könyörögve könyörgött, hogy vegyék le róla azt a terhet, váltsák le a szolgálatból, mert összeroskad alatta. Hiába gondoljuk valakiről, hogy alkalmas lesz valamire, ha nem teszik próba alá és nem győződnek meg Isten emberei az alkalmasságáról, akkor sok probléma előidézői lehetnek.

Előfordulhat, hogy valaki szeretett volna abba a szolgálatba lépni, amibe testvére be lett állítva. Mit kell tennie akkor? Semmiképpen nem szabad irigykednie és megtámadni a testvérét, sem pedig az, hogy személyválogatónak tartsa a lelkipásztort, hogy ő részrehajló, személyválogató, mert jobban szereti őt, mert közelebb áll… stb. Mert ilyen gondolatok megfogalmazódnak az emberben, ha belátja, ha nem, Isten mindent tud. Higgyétek el, nem a levegőbe beszélek, véletlen sem olyan dolgokról beszélek, amelyet én nem éltem át! Igaz, még fiatal vagyok, de rengeteg próbán átmentem a pécsi gyülekezetben, hogy nyilvánvaló legyen, hogy így is hűséges maradok-e az Úrhoz, és megvárom, amíg az Úr odahelyez. Pedig ígéretet kaptam rá, elhívásom volt arra, sokan érezték, de először ki kellett próbáltatni. Ha nem lettem volna megpróbálva, akkor elbíztam volna magamat, nem erősödtem volna meg a szolgálatra. Amikor pedig valóban rám lett bízva, már volt erőm valóban elvégezni. Ezért kell örülni a próbáknak! Ha pedig nem úgy történik valami, ahogyan vártuk, egyszerűen vizsgáljuk meg a saját tulajdonságainkat, mi az, amin változtatnunk kell, és vegyük számba, hogy mire hívott el az Úr! A rézből soha nem lesz acél! A réz sok dologra alkalmas, de mindig réz marad! Lehet egy réz-ötvözet, de soha sem lesz acél! A réz puha fém, jól formálható, jobban vezeti az áramot. Minderre az acél nem alkalmas.

Fontos, hogy a vezető mindig jól döntsön, a tények ismeretében, az Úr akaratának megkérdezésével. Adott esetben jó dolog mások véleményét és látását is megismerni valakivel kapcsolatban, mielőtt döntést hozna. Ha többen is jó bizonysággal vannak egy testvér felöl, akkor az egyértelművé teheti a helyzetet.

Ha akarunk, ha nem, másokat is minősítünk folyamatosan. Már egy testvér látása során kialakul egy vélemény bennünk. Mit kell tennünk, ha a minősítés, ami bennünk megszületett, nem kedvező? Fontos, hogy ne kezdjük el benyomásunkat terjeszteni, hanem tartsuk magunkba, és szenvedjük el testvérünket! A jó tulajdonságait pedig példának tekinthetjük.

Isten mindannyiunkat ismer és minősít! Ehhez képest ad próbákat is, ehhez képest ad lelki ajándékokat is és áldást is a számunkra! Fontos, hogy milyen a hozzáállásunk, hűségünk, buzgóságunk, alázatunk, alárendelésünk akaratával szemben.

Érkezik Alexandriából Efézusba egy Apollós nevű ékesszóló férfi, aki tudós az írásokban, lélekben buzgó és szorgalmasan hirdeti az Úr dolgait. Nagyon jó minősítést kapott az apostoloktól, csupán egy gond volt: csak a János keresztségét ismerte. Nem tudta, hogy van Szentlélek. Akvila és Priscilla maguk mellé vették, és kifejtették előtte Isten útját. Miután ez megtörtént, hatalmasan meggyőzi a zsidókat, hogy Jézus a Krisztus! Csel. 18:24.

Pál ír egy atyafiról, akinek „buzgó voltát sok dologban sokszor kipróbáltuk” 2 Kor. 8:22. Ez a minősítés hosszú idő alatti töretlen buzgósága miatt született!

Mózesről is kialakult a minősítés: „Az az ember pedig, Mózes, igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak” 4 Móz. 12:3.

Különböző tulajdonságról születhetnek minősítések. Jól tennénk, ha mi magunk felmérnénk tulajdonságainkat, amit az Úr úgy is próbára tesz és láthatóvá lesz az emberek előtt. Isten maga alakítja úgy a körülményeinket, hogy azokban láthatóvá váljon a mi szeretetünk, hűségünk, hitünk… stb. Mikor Izrael népe elfoglalta Kánaánt, az Úr hagyott közöttük pogányokat, hogy azok által megkísértse Izraelt, hogy engedelmeskednek-e az Úr parancsolatainak. Bírák 3:3. Isten kísérletet tesz és próbára teszi az embert, és itt is kiderült, hogy Izrael gonoszul cselekedett és nem engedelmeskedett Isten parancsolatainak.

Isten ma meggyőzött bennünket, hogy bizonyos szolgálatokhoz a megfelelő minősítés elengedhetetlenül fontos, hiszen a sáfárnál megkívántatik, hogy mindenben hűnek találtassék! 1 Kor. 4:2. Mi is próbákban vagyunk benne. Bárki vagy bármi legyen az eszköze a próbának, a benne való helytállásunk minősít bennünket. Sok minden múlik rajtunk, de elhívatásunkat túlszárnyalni nem szabad, mert abból csak baj lesz.

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosokká, Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen” 1 Pét. 5.10

 

Horváth Gábor