"Nem számít, milyen volt az életed eddig: a mai nap egy új kezdet.

Isten irgalma mindennap a rendelkezésünkre áll. Ne hátra nézz, hanem előre!" JM

Új kezdet

Minden nap egy új lehetőség

Látogatók

0695704
Ma
A héten
A hónapban
Összesen
19
423
9555
695704

2024-05-21 00:31

 

ee142c440628cc88696b97d30a4a8ab5

 

Egy fiatalember, aki talán nem ismerte a tékozló fiú történetét vagy csak a példabeszéd kezdő sorait olvasta, egyszer elhatározta, hogy kikéri apjától a család rá eső örökségét, s elindul, hogy szerencsét próbáljon a világban. Az apja elé állt, s előadta, hogy jól ismeri a munkának az értékét, már képes magáról gondoskodni, tehát adják oda neki mindazt, ami jár neki a család vagyonából.

Az apja kicsit elcsodálkozott a kérésen, de a következőképpen egyezett bele:
- Amikor idehozod nekem az első tányért, amiért megdolgoztál, megkapod az örökrészed és elmehetsz.

tányérMi sem könnyebb ennél - gondolta magában a fiú, aztán odament az édesanyjához, kért tőle egy tányért, amelyet az apjához vitt. Az apa átvette a tányért, rögtön megismerte a családi darabot, egy mozdulattal a földhöz vágta és csak ennyit mondott:
- Fiam, ezért nem te dolgoztál meg, hanem én.

A fiú másnapra új tervet eszelt ki, egy lopott tányért vitt, de apja tudván, hogy ilyen gyorsan nem lehet becsületes munkával egy tányért megszerezni, ezt is a földhöz vágta mondván:
- Fiam, ezért te nem dolgoztál meg.

A következő napon a fiú rokonoknál volt látogatóban, hosszasan dicsérte a szép étkészletet, aminek "jutalmaként" ajándékba kapott egy tányért. Ezt adta apjának, aki széttörte ezt is tudván, hogy biztosan ezért sem kellett megdolgoznia a fiának.
Negyednap a fiú egy barátjától kölcsönkért tányérral állt apja elé, aki - bár látszott rajta, hogy sajnálja - ezt is úgy vágta a földhöz, hogy azonnal ripityára tört, aztán ezt mondta:
- Fiam, ezért más dolgozott meg, de nem te.

A fiú kezdte megérteni, hogy mit hibázott, ezért a következő héten alkalmi munkát vállalt, hogy tányért tudjon venni. Egész heti fizetéséért még egy készletet sem kapott, csak mindössze öt tányért.
Az elsőt odaadta édesanyjának, a másodikat elvitte a boltba, ahonnan ellopta, a harmadikat odaadta ajándékba egy szegény koldusnak, akivel találkozott, a negyediket visszaadta a barátjának, akitől kölcsön kérte, s az ötödikkel boldogan indult apjához, s ezzel adta a kezébe:
- Apám, ezért megdolgoztam, ezt ne törd össze! Most már tudom, hogy mennyit kell dolgozni egy tányérért. Értékelem, hogy mennyit fáradoztál családunkért. Nem érdemlem meg ingyen azt, amiért te dolgoztál, ezért inkább itthon maradok.

- Kopp,kopp! - kopogott a Szeretet a Harag szívkapuján.
- Ki az? - kérdezte a Harag.
- Én vagyok a Szeretet! - hangzott kintről a válasz.
- Mit akarsz tőlem? - kérdezte nem túl barátságosan a Harag.
- Tűnj innen, nincs szükségem rád! - rivallt a Szeretetre.
- Kérlek, ne küldj el, beszélgessünk! - kérte Szeretet a Haragot.
- Nekem semmi beszélni valóm veled, hagyj békén! - mordult Szeretetre a Harag.
- Ki bántott, kire haragszol ennyire? - érdeklődött kedvesen a Szeretet.
- Nem mindegy az neked! - förmedt a Harag a Szeretetre.
- Talán segíthetek, de kérlek csak egy kicsit engedj magadhoz közelebb! - kérlelte a Szeretet a Haragot.
- Hát, nem érted!? Senkivel sem akarok beszélgetni, s nincs szükségem senkire, hagyjál végre békén! - ordított most már a Harag.
- Jól van! Nem kérdezlek többet arról, hogy ki bántott, s mi szomorúságodnak, haragodnak oka, de szeretnék kérni tőled valamit! - mondta a Szeretet.
- Rendben, de ígérd meg, hogy utána békén hagysz, s elmész! - válaszolta a Harag, remélve, hogy végre lerázza magáról a hívatlan vendégét.
- Ígérem! - hangzott a felelet, miközben Harag egy lépéssel közelebb engedte magához a Szeretetet, aki így beléphetett szívkapuján.
Szeretet érezte a Harag lelkének mélységes fájdalmát, csalódottságát, de bízott abban, nem hiába kopogtatott be a Haraghoz.
- Nos! Amit kérnék tőled Kedves Harag, az nem más lenne, mint hogy bocsáss meg azoknak, akik ellened vétettek, akár szóval, vagy cselekedettel, s lépj tovább sérelmeiden!
- Miért kellene megbocsájtanom? Nem én okoztam a sok fájdalmat másoknak, hanem éppen fordítva történt! - értetlenkedett a Harag.
- Ennek több oka is van! Először is, mert Te jobb vagy azoknál, akik megbántottak! Másodszor, nem élhetsz örök életedben haraggal szívedben! S azért is, mert ha megbocsájtasz, akkor lelkedben újra lesz helye a szeretetnek, s képes leszel tovább menni az Úton, amit a Jóisten neked szánt. Tudom, nem könnyű! De ki ígérte, hogy az lesz? Hidd el, Mindenkinek megvan a maga keresztje, kinek ilyen, s kinek olyan! Még azoknak is, akik nem mutatják, s mosolyuk mögé bújnak. Hát, vegyél magadon erőt, bocsáss meg, merj változni, s változtatni gondolataidon, életeden! Hidd, hogy vannak, s történhetnek csodák, tárd ki szíved kapuját, s engedd a Fényt lelkedbe! Te döntesz, hogy kulcsra zárod szívkapudat, vagy tovább lépsz, s esélyt adsz az újrakezdéshez! Senki nem dönthet helyetted! Ehhez kívánok neked erőt, és tisztánlátást! - mondta a Szeretet kedvesen, majd egy lélekölelés után kilépett a Harag szívkapuján.
A Harag még jó ideig maga elé bámulva ült kedvenc foteljában, s csak töprengett az elhangzottakról, miközben mintha valami különös érzés kerítette volna hatalmába. Ő maga sem értette még, de érezte ahogy melegség árad szét lelkében.
Másnap reggel kinyitotta szívkapuját, engedte, hogy a Remény legfényesebb sugarai lelkébe hatoljanak, s újra mosolygott, míg a Szeretet előző este ott hagyott üzenetét olvasta, melyben ez állt : "Szeress, hogy mások is szerethessenek! "

Mi lenne, ha a Bibliánkat úgy kezelnénk, mint ahogy a mobilunkat?


Mi lenne, ha mindig magunkkal hordanánk?


Mi lenne, ha mindig visszafordulnánk érte, ha otthon felejtettük?


Mi lenne, ha az igékre úgy néznénk, mint az sms-ekre?


Mi lenne, ha ajándékként adnánk?


Mi lenne, ha vészhelyzet esetén elsőnként ezt vennénk elő?


Mi lenne, ha úgy tekintenénk rá, hogy nem tudunk nélküle élni a mai modern világban?


Mert a Biblia olyan, mint a mobilunk. Összeköt Istennel, ezáltal is tudunk Vele kommunikálni, aki ezen keresztül is válaszol.


És miért jobb a Biblia, mint a mobil? Mert soha nem kell a térerő miatt aggódnunk, ugyanis Jézus Krisztus a kereszthalálával megteremtette a 100%-os lefedettséget az egész Földön és kiontott vérével aláírta azt a szerződést, mely örökre szól, és állja minden számlánkat, így ingyenesen hívható...

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nőttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni, ezért visszametszette őket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná:
„Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlődök? Már majdnem fele akkorára nőttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint ők. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserű vagyok, hogy így bánsz velem...„
Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt:
„Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nőj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erőd elmegy arra, hogy nagyobbra nőj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted, de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel, amikor meglátod a termésedet!”
Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tűnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott:
„Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy előrébb jussak és pont a cél előtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?”
Isten gyöngéd hangon így felelt: „A te életedben Én vagyok a kertész!”
Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelőtt, ő mit mondott a bokornak...
Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ő még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja. Nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Ő vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még akkor sem, ha úgy érezzük.

Jézus azt mondja: „Ne aggódjatok életetekért!”
Máté evangéliuma 6:25

34101077 3b5b7775854a8c088aedc895859b80e9 wm

 

A gazdag, milliárdos férfi nagy izgalommal lépett be az autószalon fotocellás ajtaján, ahol a tervezőmérnök személyesen várta. Végre elkészült az, amire mindig is vágyott: egy teljesen személyre szabott luxusautó, a legkorszerűbb extrákkal.


- A slusszkulcsért jöttem! - mondta köszönés helyett a férfi.
- Jó napot - válaszolt a mérnök - arra gondoltam, hogy mielőtt beül a vadonatúj autójába, beszélgethetnénk néhány alapvető, de fontos dologról a kocsival kapcsolatban.
- Én nem beszélgetni akarok, hanem vezetni az autómat. Hol a kulcs? - kérdezte türelmetlenül a férfi.
- Szívesen átadom a kulcsot, de ha nem akarja meghallgatni a fontos információimat az autójáról, akkor a legjobb, ha néhány kilométeren át elkísérem, hogy megismerkedjen az újításokkal. - így a mérnök.
- Hogyisne! A maga kocsija ez, vagy az enyém?! - csattant fel idegesen a férfi - nem fogom sétakocsikázásra elvinni.
- Ahogy gondolja, - válaszolt a mérnök tudomásul véve az ügyfél akaratosságát - de ha már így áll a helyzet, akkor hadd adjam oda írásban azt a tájékoztatót, amelyet a mérnöki stábbal állítottunk össze, és amelyben felhívjuk a figyelmet az újításokra és az esetleges veszélyekre.
A gazdag fiatalember kikapta a mérnök kezéből a füzetet, majd immár ingerülten kérdezte meg:
- Végre megkaphatnám a kulcsot?
- Igen, parancsoljon. - válaszolta a mérnök, és átnyújtotta az autó kulcsát, ami egy modern, chipes kártya volt. - Esetleg segítsek beindítani?
- Nem szükséges - felelte gúnyosan a kocsi tulajdonosa, és a következő pillanatban a kezelési útmutatót beledobta az első kukába, majd bepattant a kocsiba és elhajtott.
A tervezőmérnök néhány perc múlva még utána telefonált, de hiába, mindannyiszor kinyomta, nem vette fel.
A fiatalember aznap csak egy pár kilométert tudott megtenni a kocsijával. Először magától beindult az ablaktörlő, és nem tudta leállítani, aztán a számítógépes vezérlés vette át a kormányzást és egy teljesen más úti cél felé indult el - és amikor zavarában megnyomott néhány gombot a műszerfalon, kigyulladt három piros lámpa, amiről nem tudta, hogy mit jelentenek, a kocsi felgyorsult 180 km/h-ra, majd hirtelen fékezett, végül pörgések közepette egy árokban kötött ki.
A férfi bosszúsan kiabálta a körülötte gyülekező emberek gyűrűjében, miközben kikászálódott az összetört kocsiból:
- Még ma feljelentem ezt a mérnököt, meg akart ölni! Milyen tragacsot rakott össze nekem!


Sokszor mi emberek olyanok vagyunk mint ez az újdonsült autótulajdonos. Isten adott nekünk egy csodálatos dolgot, az életünket. De ahhoz, hogy jól éljünk, meg kell hallgatnunk az Ő tanácsait és útmutatásait. Sokszor ezt elmulasztjuk, mert nincs időnk, mert türelmetlenek vagyunk, mert nem érdekel minket - mi csak élni akarjuk az életet! Aztán amikor bekövetkezik a baj, akkor vádoljuk Őt: Miért ilyen rossz az életem? Miért tette ezt velem? Miért ilyen kegyetlen és igazságtalan az Isten?
Ne felejtsd el kikérni a "tervezőmérnök" tanácsát!